„Ha szeretsz, kitalálod minden kívánságomat. Az már nem szerelem, ha nekem kell jelezni az igényeimet.” Nos, ha ebben a hitben ringatod magad, a válásodat készíted elő.
Amikor a Boldog párok titkai című előadássorozatomat készítettem elő, és összegyűjtöttem a szerelemmel kapcsolatos tévhiteket, ezt legszívesebben kihagytam volna, mert azt gondoltam, hogy ezt ma már senki nem hiszi. Hiszen annyit beszélünk arról, hogy mennyire fontos a kommunikáció, meg hogy jelezzük egymásnak, hogy mi van bennünk, hogy azt gondoltam, ma már nem kérdés az, hogy jelezzük a párunk felé az érzéseinket, szükségleteinket.
“Az már nem szerelem, ha kérni kell.”
Aztán amikor már a harmadik-negyedik kliens ült velem szemben, és azon gondolkodott, hogy elválik, mert a párja némaságba burkolózva éli mellette az életét, és ha meg is szólal, akkor is csak annyit mond: „ha szeretnél, tudnád, hogy mire van szükségem”, akkor leesett az állam.
Ezek szerint még mindig nem egyértelmű sokak számára, hogy nem egy Roxfortban végzett gondolatolvasó boszorkányt/varázslót választott élete párjának, hanem egy földi halandót, aki nem rendelkezik a gondolatolvasás varázslatos képességével.
Szóval sokan azt gondolják, hogy az már nem szerelem, ha kérniük kell, ha jelezniük kell az igényeiket, szükségleteiket. Azt feltételezik, ha szeretjük egymást, akkor kiolvassuk a másik szeméből a vágyait, és azt természetesen nyomban teljesítjük is.
A valóságban pedig az történik, hogy mivel a párjuk erre képtelen, a tévhitben leledző szerelmes megsértődik, és mivel nem teljesülnek a ki nem mondott vágyai, visszavesz az erőfeszítéseiből. Egyre kevesebbet tesz bele a kapcsolatba, hiszen az ő (ki nem mondott) kívánságai nem teljesültek, így hát ő sem törekszik arra, hogy odafigyeljen a párjára. Mire a másik szintén megsértődik egy kicsit, ő is csökkenti az erőfeszítéseit, kevesebbet invesztál a kapcsolatba, a végén pedig némaságba, sértődöttségbe burkolózva élik az életüket.
Ha azt gondolod, hogy most túlzok, ki kell hogy ábrándítsalak. Ez a valóság. Nem egy kapcsolatot láttam már, ami tönkrement, mert nem osztották meg egymással a felek az érzéseiket, szükségleteiket.
Ha nem állsz ki a szükségleted mellett
Néha akasztják a hóhért, és segítő szakemberként én is belebotlok a saját lábamba. Valamelyik este szerettem volna még beszaladni a plázába, és venni néhány ajándékot, mert tisztában voltam vele, hogy erre máskor nem lesz időm. A férjem ugyan jelezte egy fél mondat erejéig, hogy fáj a dereka és a lába, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. „Á, majd hazaérünk, és lepihensz.” Ennyi volt a reakcióm. Fél óra shoppingolás után azt vettem észre, hogy egyre feszültebb és bosszúsabb. Lemaradt tőlem, elüldögélt a férfiaknak fenntartott székeken, amíg ajándékot vadásztam. Mire hazaindultunk, már elég dühös volt, és a szememre vetette, hogy nem vettem figyelembe az igényeit. Kerek szemekkel néztem rá, és megkérdeztem: „Miért? Mikor jelezted, hogy szeretnél hazamenni?” A válasz a következő volt: „Nem volt egyértelmű, hogy azt mondtam, hogy fáj a derekam?”
Persze megbeszéltük, hogy az nekem abszolút nem volt egyértelmű, hogy ő haza akar menni, mert egy szóval sem említette. Aztán leszűrtük magunknak tanulságként, hogy érdemesebb nyíltan kifejezni a szükségletét, és a végén hozzátenni egy kérést is.
Hogy ez cseppet sem romantikus? Lehet. De fenntartja és megmenti a kapcsolatot…
Olvass tovább!
További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.
Ha szeretnél őszintén beszélni a problémáidról, csatlakozz a titkos facebook csoportunkhoz: Boldog párkapcsolatért – a következő e-mail címen kérhetsz meghívót: janosiv@szemelyescoach.hu
Kommentek