Igazán jó lenne tudni még a házasságkötés előtt, hogy mennyire lesz tartós a házasságunk. Vagy legalább pár évvel az esküvő után, hogy épül-e vagy romlik a kapcsolatunk. Nem lehetetlen a dolog, és még jósgömb sem kell hozzá.
Egyszerűen csak azt kell megfigyelni, hogyan veszekszünk. John Gottman amerikai pszichológus egy kutatólaboratóriumban párokat figyelt meg, miközben azok veszekedtek. A kutatásai során rájött arra, hogy a veszekedés stílusából egészen pontosan megjósolható, hogy a pár együtt marad-e vagy elválik.
-
A durva indítás
Gottman szerint, ha a vita kritikával, gúnnyal vagy a megvetés egyéb formáival indul, azt durva indításnak nevezzük. Még akkor is lehet durva az indítás, ha egyik fél sem emeli fel a hangját, de amit mondanak, az erős negativitással bír. Gottman szerint egy 15 perces vita első három percéből meg lehet jósolni a veszekedés és az egész kapcsolat kimenetelét.
-
Mi számít durva indításnak?
a) Kritika
Teljesen természetes, hogy mindig is lesznek kifogásaink azzal az emberrel szemben, akivel együtt élünk, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezt miként hozzuk a tudomására. A ténymegállapítást egy világ választja el a kritikától. A kritika olyan negatív jelzőket tartalmaz, amely a társ jellemét vagy természetét írják le, nem pedig azt a tényt, ami a másik viselkedésében zavaró. Nézzünk egy példát!
Ténymegállapítás: Nincs benzin a kocsiban. Miért nem tankoltál?
Kritika: Miért van az, hogy te mindig mindent elfelejtesz? Ezerszer mondtam már, hogy tankolj meg, de te sose csinálod azt, amit kérek.
A kritika nyílt szemrehányás, és azt jelzi, hogy komoly baj van a másikkal.
b) Megvetés
A megvetésnek számtalan formája lehetséges a gúnyos szemforgatástól a gúnyolódáson át az utánzásig vagy a bántó humorig. Bármelyiket is használjuk, mérgezzük vele a kapcsolatot. A megvetést lehet a morális fölény köntösébe is öltöztetni. „Azt gondolom, sokat elmond rólad az, ahogy viselkedsz. Milyen példát mutatsz így a gyerekeknek?” Vagy: „Milyen anya az, aki…?” Aki megvetéssel indít egy veszekedést, nem arra koncentrál, hogy megoldjon egy problémát, hanem arra, hogy lehordja a másikat.
c) Védekezés
A támadás törvényszerűen védekezést vált ki a másik félből, aki erre magyarázkodni kezd, és ezzel tovább mélyíti a konfliktust, további táptalajt ad a másiknak a támadásra. Természetesen ha egy pár évek óta műveli a veszekedésnek ezt a formáját, fölváltva védekeznek, támadnak, kritizálnak.
d) Falépítés
A veszekedés egy bizonyos pontján aztán az egyik fél kikapcsol, visszavonul a szobájába vagy a tévé, újság mögé, és attól kezdve semmilyen visszajelzést nem ad a társának. Igyekszik a távolba vagy a földre nézni, és úgy ül, mint egy érzéketlen fal. Erre persze a másik még jobban begőzöl, gyakran ordítani kezd: „Miért nem vagy képes elmondani a véleményedet?” Választ persze nem kap, és rosszabb esetben napok telnek majd el, mire újra beszélni kezdenek egymással. És az ordítozó fél (általában a feleség) a barátnőit kérdezgeti, hogy miért nem képes megszólalni a férje.
Pedig a válasz tök egyszerű: azért épít falat maga köré az ember, hogy ne öntse el az indulat. Általában annyira védtelennek érzik magukat a másik hirtelen jött támadásától, hogy inkább kikapcsolnak, és kivonják magukat a kapcsolatból.
Ettől persze a feleség azt érzi, hogy a társát már nem érdekli, hogy ő mit érez vagy gondol, és láthatatlannak fogja érezni magát. A szakadék pedig tovább mélyül köztük.
Ha így zajlanak köztetek a konfliktusok, akkor bizony nagyon nincsenek rendben a dolgaitok, és legalább az egyikőtöknek (ideális esetben mindkettőtöknek) érdemes lenne konfliktuskezelési technikákat tanulni.
Olvass tovább!
További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.
Ha szeretnél őszintén beszélni a problémáidról, csatlakozz a titkos facebook csoportunkhoz: Boldog párkapcsolatért – a következő e-mail címen kérhetsz meghívót: janosiv@szemelyescoach.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: