Bízz magadban!

Szeretjük azt gondolni, hogy szabadon döntünk arról, hogy kit választunk társunknak. Pedig óriási tévedésben vagyunk! Az egész neveltetésünk, gyerekkorunk, szüleink hatása ott bujkál az önállónak hitt döntésünk mögött. Vagyis soha nem véletlen, hogy éppen abba az emberbe szeretünk bele, akibe. A gyerekkorunk hatásai tudattalanul predesztinálják a választásainkat. A klienseim egy jó része társkeresési vagy párkapcsolati… Tovább »

Összevesztél valakivel, dúlva-fúlva hazamész, és elpanaszolod a párodnak, hogy milyen hülye az illető. Mire életed párja higgadtan közli, hogy valójában te viselkedtél hülyén, és annak a másiknak van igaza. Erre aztán végképp kiakadsz, és dühöngve kiosztod a párodat is, mert soha nem áll melléd. Majd jön a duzzogás és az önsajnálat. Jelzem, joggal.   Engem… Tovább »

    Megörökölt játszmáink   Köztudott, hogy egy párkapcsolatba soha nem egyedül érkezünk, hanem hozzuk magunkkal az eredendő családunkat és a korábbi kapcsolataink terheit. Rendszerint olyan emberekhez vonzódunk, akinek a problémái tökéletesen illenek a mi problémáinkhoz, és ez garantálja, hogy újra megvívjuk gyerekkorunk csatáit. Mindannyian anyánkat vagy apánkat választjuk, mindannyian anyánk vagy apánk leszünk. Még… Tovább »

  Izgalmas az a pillanat, hogy hogyan lépnek be a játszmába a felek. Eric Berne két pontot emel ki. Ahhoz hogy játszmáról beszélhessünk, kell egy horog vagy csali. Ezt a játszmát kezdeményező fél kiveti, hátha a másik erre ráharap. Horog lehet például egy-egy rosszalló pillantás, amire a másik máris reagálhat: „Mit akarsz ezzel már megint?”… Tovább »

  A játszmák egyik leggyakoribb formája a drámai háromszög. Ezt két ember is kiválóan képes játszani úgy, hogy a szerepek folyamatosan cserélődnek. Az egyik szerep az üldözőé, aki csak a saját helyzetére figyel, ő az, aki saját magát akarja érvényesíteni. Azt gondolja, hogy a másik nem tudja a helyzetet megoldani. Üldözni csak akkor lehet, ha… Tovább »