Megörökölt játszmáink
Köztudott, hogy egy párkapcsolatba soha nem egyedül érkezünk, hanem hozzuk magunkkal az eredendő családunkat és a korábbi kapcsolataink terheit. Rendszerint olyan emberekhez vonzódunk, akinek a problémái tökéletesen illenek a mi problémáinkhoz, és ez garantálja, hogy újra megvívjuk gyerekkorunk csatáit. Mindannyian anyánkat vagy apánkat választjuk, mindannyian anyánk vagy apánk leszünk. Még akkor is, ha tudatosan éppen ennek az ellenkezőjére törekszünk. Sőt ebben az esetben annál inkább. Tudatosan azt gondoljuk: “Ezzel az emberrel végre boldog leszek!” Tudattalanul pedig ezt: “Aha! Végre egy játékos, aki ugyanazt a játszmát játssza, amit én és a szüleim.” Azt reméljük, hogy egy jó kapcsolatban nem kerül felszínre minden fájdalom és harag, amit hordozunk. Pedig igen. Nem az a jó kapcsolat, amelyben a sebekkel nem foglalkoznak, hanem az, amelyben a sebeket kezelik, akár fájdalmak árán is. És az a kiváló kapcsolat, ahol a sebeket begyógyítják. A begyógyításnak pedig nem az a módja, hogy a társunkat magunkhoz idomítjuk, hanem az, hogy elkezdünk változtatni magunkon, és nekilátunk átugrani az árnyékunkat. Ami elsőre lehetetlennek tűnik… amikor egy párkapcsolatban zökkenőhöz érkezünk, minden tőlünk telhetőt elkövetünk azért, hogy a párunkat rávegyük arra, hogy adja meg nekünk azt, amit gyerekkorunkban nem kaptunk meg: egy kedves férjet, ha az apánk szigorú volt, egy őszinte feleséget, ha az anyánk manipulált bennünket. Sajnos ez csak akkor menne ideig-óráig, ha pisztolyt szorítanánk párunk fejéhez.
A másik nagy-nagy otthonról hozott batyu, a szüleinktől tanult játszmák. Ha apánktól gyakran kaptunk szidalmakat, akkor tudattalanul mindent elkövetünk, hogy ezt a párunkból kiváltsuk, és tehetetlen gyerekké váljunk. Ha domináns, uralkodónő volt anyánk, sunnyogni, elhallgatni fogunk a párkapcsolatban. Az az ördögi az egészben, hogy mindez tudattalanul zajlik, és öntudatlanul újrajátsszuk szüleink kapcsolatát. Gyerekkorunk fájdalmas drámái beszivárognak a házasságunkba a görög tragédiákra jellemző sorsszerűséggel. Játszma az, amikor bármilyen probléma felmerül a kapcsolatban, az mindig ugyanazt a párbeszédet hívja elő a párból. Például bármilyen probléma adódik (gyereknevelés, pénzkérdés stb), a párbeszéd mindig úgy zajlik, hogy a férj dühös lesz, a nő pedig tehetetlenül tűri. Ugyanaz a forgatókönyv megy le minden esetben. Sokan azt hiszik, hogy ha több pénzük lenne, akkor jobb lenne a kapcsolatuk. Valójában nem az éppen aktuális problémát kellene megoldani, hanem a párkapcsolaton javítani. Akkor tudjuk megoldani a problémát, ha megváltoztatjuk a berögzült játszmákat. Vagyis a körülmények lényegtelenek.
Miért játsszuk ugyanazokat a játszmákat, amiket a szüleink? Mert azt ismerjük. Az biztonságos, otthonos. Nem is tudunk tartós párkapcsolatban lenni olyan emberrel, aki nem ismeri a számunkra otthonos játszmák végszavait. (Kivéve, ha már felhagytuk az általunk játszott játszmákkal, és viszonylag jól viseljük az intimitás kiszolgáltatottságát. Szóval van esély a játszmamentes életre, de odáig hosszú, rögös út vezet…)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: