További gondolatok a szeretetéhségről
A szorongó ember szeretetéhségének egyik szembeötlő jellegzetessége a kényszeresség. Amikor az embert erős szorongás gyötri, ennek a végeredménye a spontaneitás és a rugalmasság elvesztése. Vagyis a szorongó ember számára a szeretet nem örömforrás, hanem életszükséglet. Lényeges különbség van aközött, hogy „Szeretem és élvezem, ha szeretnek.” És aközött, hogy „Minden áron kell, hogy szeressenek.”. Vagyis a szorongó ember túlbecsüli mások szeretetének jelentőségét. A szorongó ember úgy érzi, hogy létük és boldogságuk alapfeltétele, hogy elnyerjék mások (mindenki) szeretetét. Számukra egy üdvözlet, egy születésnapi köszöntés elmaradása katasztrófa. Ez a fajta szeretetéhség koncentrálódhat egyetlen személyre. Férjre, szeretőre, barátra. Ilyenkor ennek a személynek az odaadása, érdeklődése, barátsága rendkívüli jelentőségre tesz szert. Csakhogy ez a helyzet paradox. Egyrészt a szorongó ember keresi a másik érdeklődését, jelenlétét, fél attól, hogy elhanyagolják, másrészt akkor sem boldog teljesen, ha bálványával együtt lehet.
Vannak olyan nők, akik nyomorultul érzik magukat, ha nincs körülöttük férfi, ilyenkor azonnal szerelmi viszonyba bonyolódnak valakivel. Akár még a szakítás napján meglelhetik a következő férfit. De a következő kapcsolat is tele van feszültségekkel, összeütközésekkel.
A szorongó ember bármit megtesz azért, hogy szeressék. Nagyon erős benne a megfelelési vágy és az érzelmi függőség. A megfelelési vágy megmutatkozik abban, hogy az illető nem meri kifejezni, ha nem ért egyet valamivel, nem meri kritizálni (legalábbis szemtől szembe) azt, akire a vágyai irányulnak. A szorongó ember az önérvényesítés összes hajlamát is kiirtja magából
Az érzelmi függőség pedig abban mutatkozik meg, hogy neki folyton kell egy ember, akibe belecsimpaszkodhat. Enélkül életképtelen, és iszonyatosan magányosnak érzi magát. Jóvátehetetlenül függőségbe kerül a másiktól, bár teljesen tudatában lehet annak, hogy tarthatatlan a kapcsolata a másikkal. Bármikor rátörhet a szorongás, ha egy telefonhívást vár a másiktól, vagy a végsőkig elkeseredhet, ha a másik nem tud vele találkozni. Csakhogy a függőségi viszonyban mindig van valami neheztelés. A függő embert bántja, hogy rabszolgává vált, bántja, hogy folyton alkalmazkodnia kell, mert fél, hogy elveszíti a másikat. Az ebből fakadó neheztelést aztán el kell fojtania, ez pedig további szorongást okoz, ami pedig maga után vonja a másikba való csimpaszkodás szükségletét. Amikor már nagyon nagy ez a félelem, előfordul, hogy úgy próbálják magukat megvédeni, hogy senkihez sem kötődnek. Ha például egy nő túl van már néhány elkeseredett szerelmi ügyön, egyre inkább hűvösen kezd viszonyulni minden férfihez, nehogy újra beleessen ebbe az ördögi körbe.
A szeretetéhség következő jellemzője a csillapíthatatlanság. Ez leginkább a mohóságban mutatkozik meg. Mohóság az evésben, a vásárlásban, a türelmetlenségben. A mohóság általában elfojtás alatt van, és hirtelen tör ki. Például falási rohamokban. De megjelenhet szexuális téren is: a férfi, akinek új és új trófeára van szüksége. Megjelenhet szerzési vágyban is: ruha, pénz, tekintély, hatalom. A mohó ember nem bízhat abban, hogy bármit is létre tud hozni, így a külső világra kell hagyatkoznia a szükségleteinek kielégítésében.
www.szemelyescoach.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: