A gazdagok boldogabbak?
Általában azt gondoljuk, hogy azok a sikeres emberek, akiknek van egy nagy családi házuk az agglomerációban – lehetőleg úszómedencével, konditeremmel – jó pozícióban dolgoznak, sokat keresnek, és évente kétszer-háromszor nyaralnak. Azt hisszük, hogy a pénz, a ház, autó, a legokosabb telefon boldogít.
A valóság inkább az, hogy mire ezek az emberek elérik ezt az anyagi szintet – rengeteg lemondással, iszonyatos mennyiségű munkával –, már alig találnak maguk körül meghittségen alapuló kapcsolatokat. Menet közben elvesztik a házastársukat, és esténként bambán bámulják a tévét egymás mellett – lehetőleg két külön szobában.
A másik irigységre okot adó kapcsolattípus, akik kifelé azt mutatják magukról, hogy minden rendben, harmonikus az életük. Aztán ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt, kiderül, hogy olyan a házasságuk, mint a szép, piros alma, ami belül rohad.
Pénz nélkül nehéz
De azért muszáj hozzátenni azt is, hogy nehéz sikeres párkapcsolatot működtetni úgy, hogy minden energiánkat felemészti, hogy azon gondolkodunk, hogy fizetjük ki a számláinkat, és miből lesz ruha, élelem és fűtés. Nehéz belső egyensúlyt teremteni úgy, hogy közben a végrehajtótól rettegünk, és folyton azon vitatkozunk, hogy ki, mire költött fölöslegesen. Tudom, hogy ez ma itthon legalább a családok felének komoly gondot jelent.
De így sem teljesen lehetetlen, hogy megtaláljuk azokat a módokat, amikor egymásra figyelhetünk. Vannak olyan dolgok, amelyek nem kerülnek pénzbe.
Ami ingyen van
- Az ölelés, csók, odabújás egyelőre még teljesen áfamentes.
- A beszélgetés is ingyen van. Hogyan aztán ezt otthon tesszük a négy fal között, vagy elmegyünk valahová, az teljesen ránk van bízva. A lényeg, hogy kapcsoljunk ki minden technikai kütyüt: tévét, rádiót, cd-t, telefont, internetet. Csak úgy tudunk teljesen egymásra figyelni, ha nincs semmiféle zavaró tényező, ami elvonná a figyelmünket. Na de miről beszéljünk? Bármiről, ami foglalkoztat minket. meséljünk magunkról, a munkánkról, a gyerekről, a vágyainkról, terveinkről, és legyünk kíváncsiak a párunkra is. A lényeg, hogy a beszélgetés, az egymással töltött idő ne váljon veszekedéssé. Tudom, hogy azoknak, akik nincsenek jóban a házastársukkal, akiknél állandóan áll a kés a levegőben, nagyon nehéz ismét leülni, egymás felé fordulni. És úgy is nehéz, ha csak az egyik fél akarja a kapcsolata javítását. Pontosabban úgy majdnem lehetetlen. Akkor van esélyünk tartalmas beszélgetésekre egy bomlófélben lévő kapcsolat esetén, ha mindketten akarjuk.
- Sétáljunk! Vidéken erdőben, városban parkban, környékbeli hegyekben, Budapesten a Margitszigeten, Gellérthegyen, a budai hegyekben.
- Üljünk be valahová egy kávéra, pohár borra vagy sörre.
- Kiránduljunk erdőn, hegyen, legelőn! A mozgás boldogsághormont termel, már ettől jobban leszünk.
- Játsszunk! De tényleg! Társasjátékot, tollaslabdát, pingpongot, kinek kinek gusztusa szerint. Egy jó stratégiai társasjáték sok mindent elárul rólunk és a társunkról is.
- Menjünk kiállítás-megnyitóra! Ezek általában ingyenesek, és elsőként láthatunk jó képeket.
- Főzzünk együtt valami teljesen új, ismeretlen ételt!
Figyelem: a közös tévézés nem számít együtt töltött minőségi időnek! Akkor egy közös képernyőt bámulunk, és nem a kapcsolatunkat ápoljuk.
Minőségi idő
Tök mindegy, hogy mit csinálunk, a lényeg, hogy hetente legalább egyszer szánjunk időt egy néhány órás randevúra, amikor csak kettesben vagyunk, kizárólag csak egymásra figyelünk. És minden nap szánjuk 15-20 percet arra, hogy elmondjuk egymásnak, mit történt velünk aznap. Ez számít minőségi időnek, ettől érezzük magukat szerethetőnek, és ettől marad élő és tartós a kapcsolatunk.
További olvasnivaló a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: