Nézzük akkor konkrétan néhány párkapcsolati játszmát!
Ha én oké vagyok, te viszont nem, akkor jó játék a “rajtacsíplek” játszma. Az oké partner keresi azokat a lehetőségeket, amikor hibán lehet kapni a másikat, így be tudja bizonyítani, hogy a másik a hibás. Jellemző mondatai így kezdődnek: “arra se vagy képes, hogy..”, “már megint..”
Ha valaki nem érzi magát okénak, de a társát igen, akkor a “szegény én” játékot játsza. Én vagyok a szegény áldozat, akit mindenki kihasznál. Ezt elsősorban nők játszák szívesen. Ennek egy másik variációja az “űzött vad”. Ez tipikusan háziasszony játszma. Jellemző mondata: ” mindig mindent nekem kell csinálni”.
Hogy miért játszmázunk?
Hogy elkerüljük az intimitást. A játszmával összefüggésben az intimitás azt jelenti, hogy elfogadlak úgy, ahogy vagy, te pedig elfogadsz engem az érzelmeimmel, gondolataimmal, nehézségeimmel, hibáimmal, elakadásaimmal együtt, és ezt mind a ketten kifejezhetjük a másik számára.
Vagyis, ha valamelyik félnek rossz érzése van, bántja valami, akkor azt megmondhatja a másiknak, mert olyan a kapcsolat közöttük, hogy még ezt is elbírják.
Rendszerint azért félnek az intimitástól, mert kiszolgáltatottnak érzik magukat a folyamatban. Tartanak attól, hogy ha megmutatják a gyengeségeiket, a másik ezt ki fogja használni.Ha az egyik fél tart ettől, olyan helyzetet fog provokálni, hogy kikerülje a gyengeségeinek megmutatását, a másik gyengeségeit, hibáit kibeszéli egy harmadik féllel.
Szintén játszmához vezet a párkapcsolatban a pozíció megszerzése és megtartása: vagyis ki az alá- és ki a fölérendelt a kapcsolatban. A pozícióért vívott harc sok esetben a valódi problémákról tereli el a figyelmet.
Szeretném kiemelni, hogy a játszmák ott és akkor, amikor zajlanak, tudattalan folyamatok. Még az sincs tisztában vele, aki elméletileg nagyon kiképzett a játszmákból. Neki annyi előnye van, hogy a játszma lezárulása után fél-egy órával, már rájön, hogy itt játszma zajlott. Ilyenkor jön az a kérdés: Miért csinálom újra meg újra? A kapcsolatban érintett személyek valamilyen szükségletüket nem ismerik fel, és nem kommunikálják a másik felé. Így kénytelenek kerülő utakon figyelmet szerezni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: