A krízisek az élet szerves részei, senki nem kerülheti el őket: szerelmi kudarc, válás, gyász, kirúgás a munkahelyről, betegség. Mind-mind része az életünknek. Vannak, akik a legkisebb nehézségbe is beleroppannak, míg mások a legsúlyosabb sorscsapásokat is jól viselik, sőt megerősödve kerülnek ki belőle. Vajon mi a titkuk az utóbbiaknak? Van öt tulajdonság, ami segít túlélni a legdurvább kríziseket is.
A két csoport közti különbség abban rejlik, ahogy az emberek a kellemetlenségeket fogadják. Igazából nem az számít, hogy mi történt, hanem az, hogyan kezeljük a kellemetlenségeket. Bármi történik is velünk, a hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy melyik csoportba tartozunk. Tekinthetünk egy változásra kihívásként, fenyegetésként vagy új lehetőségként is. A jó hír az, hogy ezt mi döntjük el: a hozzáállásunkon képesek vagyunk változtatni, és vannak tulajdonságok, amelyek segítenek megváltoztatni a szemléletmódunkat.
Azok az emberek, akik valóságos “keljfeljancsiként” működnek, a következő dolgok jellemzőek.
1. Optimisták
Ők a pozitívumokra koncentrálnak anélkül, hogy a nehézségeket szem elől tévesztenék. Nem arról van szó, hogy vakon bíznak abban, hogy majd csak jobbra fordul a sorsuk, hanem meg vannak győződve arról, hogy minden szituációban van valami nyereség is. Hisznek abban, hogy képesek megbirkózni az élet nehézségeivel, változásaival. Ha kirúgták őket egy munkahelyről, meg vannak győződve arról, hogy találnak másikat, és képesek lesznek ott is helytállni. Az optimisták nem érzik magukat kiszolgáltatva az élet eseményeinek, hanem biztosak abban, hogy meg fogják tudni oldani a helyzetet. És tesznek is azért, hogy jobb legyen az életük, nem azt várják, hogy majd valaki megoldja a helyzetüket.
2. Elfogadás
A “keljfeljancsik” tudják és elfogadják, hogy a szomorúság, csalódás, krízis az élet elkerülhetetlen része, és nem elégedetlenkednek emiatt. Éppen ezért az energiáikat nem a panaszkodásra, méltatlankodásra pazarolják, hanem elfogadják azt, ami megváltoztathatatlan, és elegendő időt szánnak arra, hogy tudatosítsák magukban azt, ami történt, majd fokozatosan alkalmazkodnak a megváltoztathatatlan valósághoz. A “keljfeljancsi” nem pazarol időt, energiát arra, hogy megváltoztassa, átalakítsa a történteket. Egy szerelmi csalódás, szakítás után nem azon dolgozik még hónapokig, évekig, hogy meggyőzze a másikat arról, hogy mégiscsak őt szereti. Ehelyett elfogadja a nemet, szomorkodik, majd továbblép. Nem fut olyan szekér után, ami nem veszi fel, hanem keres egy másik megoldást.
3. Megoldás-orientáltak
Azok, akik nehezen lépnek túl egy krízisen, sok időt, energiát szánnak arra, hogy a problémákat újra és újra minden lehetséges módon leírják, analizálják, elpanaszolják másoknak. A “keljfeljancsi” ember inkább a lehetséges megoldásokon gondolkodik, és energiáját arra összpontosítja, hogy a kívánt eredményt elérje. Számára a problémából feladat és kihívás lesz. Az ő kérdései nem így hangzanak: “kinek van igaza?”, “hogy történhetett ez meg velem?”. A “keljfeljancsi” ezt kérdezi: “Mi lehet működőképes?” “Mit tehetek annak érdekében, hogy jobb legyen?”. Több megoldási lehetőséget is kitalál, és ebből választja ki azt, ami szerinte működőképes lehet.
4. Képesek magukat motiválni
A “keljfeljancsi” képes arra, hogy aktiválja, motiválja vagy megnyugtassa magát, aszerint, hogy mire van a leginkább szüksége. Ez persze nem azt jelenti, hogy ő soha nem szomorú vagy elkeseredett, de képes arra, hogy kihozza magát ebből az állapotból, nem ragad bele az önsajnálat dagonyájába. Tudja azt is, hogy felelős a saját önkontrolljáért. Az alacsony impulzuskontrollal rendelkező emberek kapásból, meggondolatlanul cselekszenek. Ha például egy munkatársuk megjegyzését támadásnak érzik, agresszívan vagy sértődötten reagálnak – anélkül, hogy megvizsgálnák, vajon a másik tényleg bántásnak szánta-e a mondatot.
Az érzelmek szabályozása viszont azt jelenti, hogy figyelembe vesszük a saját érzéseinket, de ha mérgesek vagyunk, le tudunk csillapodni, felvidítjuk magunkat, ha szomorúak vagyunk. Egy krízis esetében ez egy nagyon fontos képesség.
5. Felelősséget vállalnak
A “keljfeljancsi” nem érzi magát áldozatnak, akivel csak úgy megtörténnek az események. Sajnos a legtöbb ember úgy tekint önmagára, mint a körülmények vagy más emberek áldozatára. A “keljfeljancsi” viszont maga dönti el, hogy mennyire és mennyi ideig hajlandó szenvedni egy rossz helyzetben. Nem hajlandó arra sem, hogy felelősöket, bűnbakokat keressen egy-egy nehéz helyzetben, mert tudja, hogy a probléma kialakulásában neki is megvan a maga felelőssége. A saját felelősség azt jelenti, hogy elismerem azt, hogy a történtek bizonyos részéről mindig tehetek én is, és ezen a részen megpróbálok tisztességgel alakítani. Azonban a saját felelősség azt is magába foglalja, hogy mások részét is elismerem, és azt nem vállalom.
Senki nem születik “keljfeljancsinak”, mindenki azzá lesz valahogy. Vagy megtanulja másoktól, a saját hibáiból vagy a saját kríziseiből. A fejlődés lehetősége végtelen, és előtted is nyitva áll…
Ha válságban van, nézd meg, hogyan segíthetek neked!
Köszönöm, hogy megosztod ezt a cikket, hátha másnak is segít.
Kövess a facebookon is, és akkor biztosan nem maradsz le egyetlen bejegyzésről sem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: