Dühöngésmentes párkapcsolat? Létezik!

Nem, nem a mesékben, hanem a valóságban, sőt még te is el tudod érni ezt a csodának tűnő állapotot. Nem ördöngösség, hidd el!

Biztos vagyok benne, hogy te is megélted már, milyen az, amikor a párod egy foghegyről odavetett félmondatától vagy akár egy pofavágásától a plafonon vagy. Ilyenkor átveszi az irányítást a hüllőagyunk, ami háromféle magatartást ismer: üss, fuss vagy tettesd magad halottnak! A hüllőagy tehát kiadja a parancsot, és mi ordítunk, feleselünk, vitatkoznunk (üss!), beismerjük, hogy hibáztunk, sőt a globális felmelegedés is a mi számlánkra írható (fuss!), vagy képtelenek vagyunk egy normális mondatot kinyögni (tettesd  magad halottnak!).

Az a baj a fentiekkel, hogy amikor a hüllőagy veszélyt érzékel, és átveszi az irányítást, az ésszerű gondolkodásunk szóhoz sem jut. Ilyenkor veszélykezelő üzemmódra kapcsolunk, és úgy bánunk a párunkkal, mintha kardfogú tigris lenne. Pedig nyilvánvalóan nem az, mi mégis olyan ütéseket viszünk be, ami gyakran jóvátehetetlen sérüléseket okoz a kapcsolatunkban, és a párunkban is. Az első teendő tehát, hogy ismerjük fel, amikor a hüllőagyunk bekapcsol!

Nyomd meg az Állj gombot!

Amikor észreveszed, hogy elborul az agyad, nyomd be magadon a képzeletbeli pause gombot, és szakítsd meg a folyamatot! A legtöbb párnak megvannak a maga bejáratott játszmái, amikor már lehet tudni, hogy ha én ezt mondom, akkor erre ő ezt fogja felelni, mire én… és már benne is vagyunk egy vita feneketlen mélységes bugyrában. Tehát amikor érzed, hogy csúsztok bele a vitába, kérj szünetet, és mondd ezt: „Most túl mérges vagyok ahhoz, hogy erről beszélgessünk. Pár percre félrevonulok, hogy lenyugodhassak. Utána visszajövök, és megbeszéljük a dolgot.”

Nyugtasd le magad!

Na, itt jön a következő nehézség: nem az a cél, hogy magadban dohogj tovább, és újra meg újra elmond magadnak, hogy „mekkora egy szemét!”. Ezzel nem sokra fogsz menni. Ezt az időt használd önmagad lenyugtatására. Segíts a testednek, hogy megértse: nincsen vészhelyzet, nem a kardfogú tigris támad. Vegyél tíz mély lélegzetet, sőt érdemes azt is kipróbálni, hogy mosolyt erőltetsz az arcodra, mert ez azt üzeni a szervezetednek, hogy tényleg nincs igazi vészhelyzet.

Változtass a gondolataidon!

Amíg azt mondogatod magadnak, hogy „micsoda bunkó”, addig nem tudsz lehiggadni. Vedd fontolóra inkább azt, hogy a párod is érző ember, akinek valamilyen fájdalmas pontjára tapintottál. Azt is érdemes átgondolni, hogy valószínűleg a párod is megérintett benned valamit, ami neked fáj. Nézz magadba, és próbáld meg kideríteni, hogy milyen érzések húzódnak a haragod mögött! Félelem, fájdalom, kétségbeesés, csalódás? Mi van a mélyben? A harag mindig egyfajta védekezés, ami megóv bennünket attól, hogy sebezhetőnek érezzük magunkat. Ahhoz, hogy a dühünket feloldhassuk, szembe kell nézni az alatta húzódó félelemmel, fájdalommal. Amint hajlandóak vagyunk szembenézni ezekkel a mélyebb érzésekkel, a dühünk elpárolog, mert nincs többé szükségünk a védelmére.

Újraindít

Ha ezzel készen vagyunk, nyomjuk meg az újraindít gombot, és ha tényleg lehiggadtunk, és megértettük, hogy mi is borított ki minket ennyire, ezzel a tudással felvértezve újra tudunk értelmesen beszélgetni, mert kikapcsoltuk a hüllőagyunkat.

Nagyon fontos megértenünk, hogy a harag épp olyan érzés mint a többi. A felelősségünk abban áll, hogy mihez kezdünk vele. A harag hatása alatt cselekedni szinte soha nem építő jellegű, mert olyan döntéseket hozunk, amilyeneket józan állapotban nem hoznánk. A harag kezelésének az a legjobb módja, ha határt szabunk neki, lenyugszunk, majd utána önvizsgálatra használjuk: megnézzük, hogy mi a baj, milyen sebet érintett meg bennünk az adott esemény. Lehet, hogy kiderül, hogy a haragunk mélyén nagyfokú bizonytalanság áll. Nem vagyunk biztosak a párunk érzelmeiben, nem tartjuk magunkat elég jónak, nem hisszük el, hogy igazán szerethetőek vagyunk. Az is lehet, hogy valójában fáradtak vagyunk, vagy elegünk van a főnökünkből. Érdemes a mélyére nézni a haragunknak, és az igazi problémát orvosolni.

Ne éld ki a dühödet!

Amikor kiéljük a dühünket egy másik emberen, könnyen megerősíthetjük és felfokozhatjuk ezt az érzést magunkban. Régebben gyakran tanácsolták a pszichológusok, hogy éld ki nyugodtan a haragodat, mert belebetegszel, ha nem így teszel. Az újabb kutatások inkább azt mutatják, hogy ha így teszünk, még jobban belelovalljuk magunkat, ami aztán sértettséget, félelmet vagy dühöt ébreszt a másikban, és beindul egy durva vitaspirál, ami a kapcsolat megszakadásához vezet. Az is el tudja mélyíteni ezt a folyamatot, ha a fejedben újra meg újra lejátszod a történteket, és azt bizonygatod magadnak, hogy igazad van. Ez csak még tovább gerjeszti benned a haragot. A megoldás inkább az, ha megkeresed a haragod alatt rejtőző érzelmeket, szükségleteket, és az igazi problémát próbálod megoldani.

Ha a párkapcsolati vitáid kezelésében segítségre van szükséged, nézd meg, hogyan segíthetek neked!