Felelős vagy az életedért, akár tetszik, akár nem. Akár vállalod a felelősséget, akár nem, akkor is a tiéd. Azért tartasz ott az életedben, ahol most vagy, mert te alakítottad így. Lehetsz rá büszke, mert sikereket értél el, de mondhatod azt is, hogy azért vagy ilyen pocsék helyzetben, mert sose volt szerencséd, rosszul indultál, rettenetes volt a gyerekkorod.
Sokan mondják nekem azt a beszélgetéseink során, hogy azért tartanak most ott az életükben, ahol, mert a szüleik nem szerették őket eléggé, nem adták meg nekik azt, amire szükségük lett volna. Azért nincs társuk, mert az apjuk nem mondta elégszer azt, hogy szépek, okosak, kedvesek.
Valóban, vannak, akik hátránnyal indulnak. Olyan ez, mint fél lábbal indulni egy futóversenyen. De higgyétek el, még innen is lehet szép helyezést elérni. Lehet, hogy nem fogod megnyerni a versenyt, de rajtad múlik, hogy tisztességgel végigküzdöd-e. Rajtad múlik, hogy elkövetsz-e mindent, hogy felnőttként behozd azokat a hátrányokat, amelyek akadályoznak. És ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy mindenki hordoz sebeket, amelyek akadályozzák az előrejutásban. Amikor tehát úgy érzed, hogy jelentős hátránnyal indulsz, akkor érdemes azért egy kicsit szétnézni, és hamarosan kiderül, hogy nem is akkora a lemaradásod, mint gondolod. A „legjobb, legboldogabb családokban” is lehet komoly sérüléseket szerezni.
Szóval ne hitesd el magaddal ezt a dumát, hogy nem rajtad múlik! Húszéves korod felett már igenis sokat tudsz tenni azért, hogy azt az életet éld, amit szeretnél. Felnőttként már minden eszközöd megvan ahhoz, hogy felelősséget vállalhass az életedért.
Akadályok a felelősségvállalás útjában
-
Másokat okolsz
Lehet, hogy már nem a szüleidet, de mondjuk a párodat, a főnöködet, a szomszédodat. Akárkit, bárkit, csak hogy elhárítsd magadtól a felelősségvállalást. Amikor azt mondod, hogy azért vagy boldogtalan, mert a párod ilyen meg olyan, akkor kiengeded a kontrollt a kezedből, és teljes egészében átadod a párodnak. Az ő feladata téged boldoggá tenni, de mivel egy …. (tetszőleges szóval kiegészítendő) fajankó, ezért elcseszi az életedet. Aha. Ha hagyod, és átadod neki az irányítást. Abban a pillanatban, amikor visszaveszed a kormányt a saját életed felett, amikor vállalod a részedet az elrontott szituációban, el tudsz kezdeni kimászni a gödörből. Addig, amíg másoknak szidod őt, csak ásod magadat lejjebb és lejjebb a gödörbe. Hagyd abba az ujjal mutogatást, és inkább a megoldás kitalálásába fektesd az energiáidat!
2. Kifogásokat keresel
Szinte már hallom is, ahogy mondod: „Én olyan nehéz helyzetben vagyok, hogy abból egyáltalán nincs kiút. Mi lesz a gyerekeimmel, ha elválok? Senkinek se fogok kelleni két gyerekkel. Éhen fogunk halni, ha felmondok a gyűlölt munkahelyemen. Nem találok majd munkát. Á, inkább maradok a megszokott pocsék helyzetben. Lehet, hogy nem vagyok boldog, de ez legalább egy biztonságos helyzet.” Igen, tényleg biztonságos, de közben elmegy az életed úgy, hogy elfelejtesz nevetni. Felnőnek a gyerekeid úgy, hogy nem voltál velük, mert a munkahelyed, a főnököd nem engedte. És azt hiszed, hogy ennyi az élet, neked ennyi járt belőle. Irigykedve nézel másokat, akik boldogok, és azt mondod, hogy könnyű nekik, mert szerencséjük volt, jókor voltak jó helyen, és nem onnan jöttek, ahonnan te. Tényleg ezt hiszed? Egyszer beszélgess el egy ilyen emberrel! Ki fog derülni, hogy ezer bajon, bánaton át küzdötte fel magát oda, ahol most van. Csak ő nem a kifogásokat, hanem a megoldást kereste egy nehéz helyzetben.
3. Panaszkodsz
Fűnek-fának. Bárkinek, aki hajlandó meghallgatni. Csak úgy dől belőled, hogy ki mikor és hogyan szúrt ki veled. És minél többször mondod, annál inkább el is hiszed, hogy az életed egy nagy rakás …. És minél inkább elhiszed, annál kevésbé vagy hajlandó felelősséget vállalni azért, hogy van közöd ahhoz, ahol most tartasz. Annál kevésbé vagy hajlandó beismerni, hogy a múltban hozott döntéseid juttattak oda, ahol most tartasz.
4. Elhiszed, hogy áldozat vagy
Ez egyenesen következik a fentiekből. Az áldozat mentalitás tökéletes ellentéte a boldog emberek hozzáállásának. Aki áldozatnak érzi magát, azt hiszi, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek vele, neki egyáltalán semmi befolyása nincs arra, hogyan alakul az élete. Hidd el, bármi rossz történik is veled, abból lehet jót kihozni. Csak felelősségvállalás és döntés kérdése. Bármilyen rossz helyzetben is vagy, létezik kiút belőle. Gyakran több is. De amíg áldozatnak hiszed magad, addig egyetlen utat sem fogsz találni.
Azt gondolom, két választásunk van: folytatjuk az életünket úgy, ahogy eddig folyt, panaszkodunk, vádolunk, mártírkodunk, vagy vállaljuk a felelősséget azért, hogy az eddigi döntéseinknek, viselkedésünknek az a következménye, hogy ott tartunk, ahol tartunk, és elkezdjük megkeresni a kiutat, majd következetesen, napról napra, minden nehézség ellenére kitartóan dolgozunk azért, hogy azt az életet élhessük, amit megálmodtunk magunknak. A döntés a tiéd. Én inkább az utóbbit javasolnám.
Olvass tovább!
További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.
Ha szeretnél őszintén beszélni a problémáidról, csatlakozz a titkos facebook csoportunkhoz: Boldog párkapcsolatért – a következő e-mail címen kérhetsz meghívót: janosiv@szemelyescoach.hu
Kedves Szerző! Egy egy kiváló összefoglalása annak a folyamatnak, amin az ember keresztül megy akkor amikor újra fel kell építenie önmagát és az életét egy kudarc után. Csak sajnos sokszor ez nem elég, mert előfordulhat, hogy a korábban annyira szeretett ember kifordul önmagából és egy mozdulattal tönkreteheti mindazt amit az ember felépített. Az oka lehet pusztán rosszindulat, féltékenység, vagy mondjuk egy személyiségzavar eredménye. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy 5. pontként talán oda lehetne tenni, hogy mindenképpen ki kell zárni az életünkből azt a személyt aki az adott helyzetet előidézte, mert amíg ez nem történik meg, addig nem csak a saját kezünkben van az életünk befolyásolása, a gyeplő, a kontroll, bárhogyan is igyekszünk. És nagyon nehéz egy ilyen helyzetben megállni, hogy az ember vissza ne adja a kölcsönt. De felül kell emelkedni a dolgokon és újra neki kell veselkedni falat emelve a múlt és a jövő közé.
Kedves Ferenc!
Teljesen igazad van. Sokszor tényleg jó lenne kizárni az életünkből azokat az embereket, akik megnehezítik a helyzetünket. Ez néha lehetséges, de nagyon sokszor nem. Ha például van egy közös gyereked a volt pároddal, ez mindig össze fog kötni benneteket, akár akarod, akár nem. Mindig tudni fogsz róla a gyereken keresztül, találkozni fogsz vele a gyerek életének fontos eseményein. Vagy például nagyon-nagyon nehéz egy közvetlen családtagot kizárni az életünkből. Azt gondolom, hogy a helyzet kezelése még ilyen esetekben is a mi kezünkben van. Például az, hogy mennyire hagyjuk magunkat felhúzni, csak a mi döntésünk. És amit te is írtál, hogy legszívesebben bosszút állnánk, ez is a mi döntésünk