Miért van az, hogy mindig ugyanolyan típusú pasit választok? Miért van az, hogy engem mindig elhagynak, szemét módon bánnak velem? És miért van az, hogy másokat viszont megbecsülnek, boldog házasságban élnek?
Két válasz lehetséges:
a) Csak szerencse kérdése.
b) Mi okozzuk azt, ami velünk megtörténik. Ha továbbra is ugyanúgy viselkedünk, akkor továbbra is ugyanazokat az eredményeket kapjuk.
Szerintem a b válasz a helyes. Hallom, ahogy felhördülsz a monitor túlsó oldalán: hogyan lehetek én az oka annak, ahogy mások bánnak velem?
Nos, születésünk pillanatától kezdve formálódik a véleményünk a világról és benne önmagunkról. Ötéves korunkra a személyiségünk nagyjából kialakul, és lesz egy tudatos elképzelésünk magunkról: „Szerethető vagyok.” „Rossz vagyok.” „Amikor jól teljesítek, akkor szeretnek.” „Csúnya vagyok.” A meggyőződéseknek csak egy része tudatos, a többi mélyen rejtőzik a tudattalanban. És sajnos ők fognak uralni minket. ettől kezdve úgy éljük le az életünket, hogy bebizonyítjuk: amit hiszünk, az helyes. És ezzel néha sikerül is tönkretenni az életünket.
Vegyük például Jolánt. Azt gondolja magáról, hogy csúnya, nem szerethető, és a férfiak szemetek. Elvárja, hogy néha belé rúgjanak, mert ezt kapta otthon a szüleitől, ez olyan természetes és otthonos érzés számára. Találkozik Dezsővel, aki kedves, figyelmes. Jolán idegenkedik tőle, mert nem ezt szokta meg. Így gondolkodik: ezzel a fiúval valami komoly baj van, ha ennyire barátságos velem. Legjobb lesz, ha lerázom. Másnap belefut Ottóba, aki egy brutális alak. Tökéletesen beleillik Jolán férfiakról alkotott képébe. Azt teszi Jolánnal, amit már a lány szülei is tettek: szidalmazza őt, kritizálja, megalázza… Jolán ettől otthonosan érzi magát a kapcsolatban, összeházasodnak és boldogtalanul élik le az életüket. De Jolán legalább mindenkinek elmondhatja: „Szemetek a férfiak, nézzétek meg Ottót!”.
Ezért van az, hogy vannak nők, akik rendre ugyanazt a típusú férfit választják. Így legalább igazolódik a világszemléletük: a férfiak szemetek, hazugok, csalók, hűtlenek. A kívánt rész bekarikázandó.
Fel kell tennünk magunknak a következő kérdéseket:
- Mit gondolunk magunkról, kik is vagyunk valójában? (Nagy segítség, ha visszagondolunk azokra a mondatokra, amelyeket a szüleink mondtak rólunk.)
- Mit gondolunk a világról? Milyen hely ez? Veszélyes? Örömteli? Csodálatos?
- Mit gondolunk a másik nemről és a párkapcsolatokról?
Ha a válaszaink többnyire negatívak, akkor ideje segítséget kérnünk. És most nem a legjobb barátnőre gondolok, hanem hivatásos segítőre: pszichológusra, mentálhigiénés szakemberre. A mélyen belénk kódolt hiedelmek nem változtathatók meg egy-két óra vagy nap alatt, és kizárólag csak egy (segítővel folytatott) meghitt kapcsolatban tűnhetnek el hosszú hónapok alatt. Merthogy kapcsolatokban keletkeztek. Csakhogy ez változással és fájdalommal jár. Épp úgy, ahogy az eddigi életed is. De ha mégis belefogsz a lelki munkába, akkor legalább esélyt kapsz egy boldogabb életre.
További olvasnivalók a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/
Kommentek