A harag kifejezésének 13 hibás módja

Egy nap folyamán számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy valamilyen akadály gördül a céljaink, vágyaink elé. Ilyenkor dühöt érzünk, és ilyen vagy olyan formában kifejezésre is juttatjuk. Sajnos a legtöbb esetben nem vagyunk ügyesek abban, ahogy kinyilvánítjuk a dühünket.

Most néhány káros vagy nem túl hasznos dühkifejezési formára mutatok példát.

Az első csoportba azok a formák tartoznak, amikor van bátorságunk nyíltan kifejezni a dühünket.

1. Széttörünk valamit

Harag akkor keletkezik bennünk, ha valamit szeretnénk elérni, de nem sikerül, vagyis akadály gördül a céljaink elé. Ha nem merjük közvetlenül a minket akadályozó személyen levezetni a feszültségünket, akkor annak egy-egy tányér, ajtó, szék látja a kárát. Azon kívül, hogy kárt okozunk magunknak meg néhány tárgynak, még nem oldottuk meg a problémát.

2. Összetűzések

Ha az akadályt egy személy jelenti, és úgy ítéljük meg, hogy szembe merünk szállni vele, akkor belemehetünk egy veszekedésbe, amelynek során keresetlen szavakkal elmagyarázzuk az illetőnek, hogy miért nem volt helyes, amit tett. Ha a szavainkkal fájdalmat okozunk a másiknak, akkor ő is haragos lesz, majd ő is nekünk támad, és igen komoly szóváltás alakulhat ki közöttünk. Ennek a végletes formája a tomboló düh, amikor az ember már annyira elveszti az önuralmát, hogy már nem is tudja, mit vág a másik fejéhez. Ez rendkívül káros, hiszen annyira megbánthatjuk a társunkat, hogy annak súlyos következményei lehetnek a kapcsolatunkra nézve.

3. Testi erőszak

Ha a düh már elég nagy, akkor az ember vágyat érezhet arra, hogy megüsse a másikat. Ugye, azt nem kell elmondanom, hogy ez mennyire nem helyes?

A harag kifejezésének egy másik formája, amikor úgy döntünk, hogy nem ott és akkor fejezzük ki a haragunkat, amikor és akivel keletkezett, hanem konzerváljuk, és másutt robban ki belőlünk a feszültség.

4. Máson vezetjük le

Ha például megbánt minket a főnökünk, akkor a családunkon vezetjük le a feszültségünket, és azzal mentegetjük magunkat, hogy „hát eleve idegesen jöttem haza, láthatta volna, hogy feszült vagyok”. Ennek így persze semmi értelme: kisütjük ugyan a feszültségünket, de azon az áron, hogy a hozzánk közelállókat bántjuk meg.

5. Panaszkodás

Ebben az esetben otthon elmeséled, hogy már megint mit mondott, csinált a kolléganőd. Ahelyett, hogy neki mondanád el, hogy mennyire megbántott, inkább másnak panaszkodsz. Ezzel a konfliktushelyzet persze nem fog megoldódni.

A következő nagy csoportba a harag közvetett megnyilvánulásai tartoznak. Sokan félnek attól, hogy haragot érezzenek. Rengeteg szülő leszoktatja a gyerekét arról, hogy kifejezze a haragját, mégpedig úgy, hogy megbünteti a gyereket, ha az dühös. Ha egy gyereket gyakran büntetnek meg ezért, akkor végül már nem lesz bátorsága kinyilvánítani a haragját, mert félni fog tőle. Ilyen módon elveszíti a kapcsolatát a saját érzelmeivel. Ettől persze azok nem tűnnek el, csak cselesen, és kerülőutakon buknak a felszínre.

6. Áldozati könnyek

Az ilyen gyerek dühös kitörés helyett inkább sírva fakad. Vagyis nem az erejére támaszkodva fog küzdeni, hanem a gyengeségét kimutatva próbál másokra hatni. Aztán ezt a magatartást átviszi felnőttkorára is, és kifejleszt egy áldozati szerepet. Ő lesz az, aki nyávogó hangon folyton azt ecseteli, hogy milyen nyomorult helyzetben van, mennyi igazságtalanság éri, és csodálkozik, hogy még a barátai is elfordulnak tőle.

7. Duzzogás

Ők azok, akik inkább nem mondanak és tesznek semmit, csak sűrű hallgatásba burkolóznak. Persze esküdöznek, hogy nincs semmi bajuk, mégis jól érzékelhető, hogy haragszanak, de ezt a világért sem vallanák be.

Egy erősebb fokozat, amikor valaki egy szóváltást követően nagyon könnyen megadja magát, és úgy tűnik, mintha a haragja is elpárolgott volna. Ez persze csak a látszat: ők a megtorláson törik a fejüket. Itt már nem arról van szó, hogy azon gondolkodnának, hogyan tudnák elérni az eredeti céljukat. Azon törik a fejüket, hogyan tudnák megbüntetni a másik személyt.

8. Büntetés

Az ötletek tárháza kimeríthetetlen. A lényeg: „Ha nekem fájt, akkor fájjon neked is!” És nyilvánvalóan nagy boldogságot jelent nekik a káröröm.

9. Távolságtartás, megvonás

Ez a színtiszta passzív-agresszív viselkedés. Nem ütök, de nem adom magamból azt, amit eddig. Nem vagyok elérhető a másik számára, kevesebb figyelmet, időt szánok a kapcsolatra, elkések, elfelejtek dolgokat.

10. Cinizmus

Ennek egy továbbfejlesztett változata a vicceskedő beszólások, amikor ártatlan szemekkel nézünk a másikra: „Jaj, csak vicceltem!”. A másik meg köpni-nyelni sem tud.

11. Megbetegedés

Ezt csak az igazán profik tudják csinálni. Ha valaki megbántja őket, akkor tényleg megbetegszenek. És még tudatában sincsenek, hogy a betegségük hátterében a rejtett harag és agresszió áll. Valójában ezzel büntetik önmagukat és a környezetüket is.

12. Kibeszélés

Azt gondolom, ez a legnépszerűbb és leggyakoribb. Ha például dühös vagy a főnöködre, akkor összesúgsz a kollégáiddal a háta mögött, és kibeszélitek a legszörnyűbb tulajdonságait. A kidumálás segít a feszültség levezetésében, de egyszer csúnyán visszaüthet. Ez valójában bosszú: ahhoz nincs bátorságod, hogy szemtől szembe megmond a másiknak a véleményedet, de a háta mögött be tudod feketíteni.

13. Zaklatás

A bosszú vagy büntetés egyik elfajzott formája a zaklatás. Előfordul, hogy azok, akik nem tudják feldolgozni a válást, szakítást vagy megcsalást, a büntetésnek ehhez a módjához menekülnek, és telefonon, e-mailben vagy személyesen üldözik embertárukat.

A harag kifejezésének fenti formái alkalmasak arra, hogy kisüssék a harag feszültségét, de nem alkalmasak arra, hogy megoldják a problémát, és elhárítsák a célunk elé gördülő akadályt. A következő bejegyzésben mutatok hasznosabb módszereket is.

Olvass tovább!

További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.

Ha szeretnél őszintén beszélni a problémáidról, csatlakozz a titkos facebook csoportunkhoz: Boldog párkapcsolatért – a következő e-mail címen kérhetsz meghívót: janosiv@szemelyescoach.hu