Társfüggő vagyok???

 Mostanában valhogy folyton szembejön velem a társfüggőség témája. Erről olvasok, régi ismerőssel találkozom, aki közli, hgoy társfüggő, és anonym csoportba jár, erről kérnek tőlem cikket. Nézzük akkor, ki is tekinthető társfüggőnek:. Rendszerint azokból lesz kodependens, akiknek a gyerekkori családjában valamiféle szenvedélybetegség felbukkant. Például alkoholista volt valamelyik szülőjük. Ebben az esetben a szenvedélybeteg szülő annyi figyelmet von el a családtól,. hogy csak nagyon kevés jut a gyerekre. Az ilyen családokban az őszinte érzelmek kifejezése tilos, a problémákról nem beszélnek. Ily módon a kisgyerek kifejleszt egy védekező magatartásformát. Találkoztam olyan felnőttel, aki elmesélte, hogy gyerekkorában Winnettounak képzelte magát, és gyakorolta, hogyan lehet összeszorított foggal, érzelmek nélkül elviselni az otthoni ordítást és verést. Vagyis megtanulta elfojtani az érzéseit. Ez a védekező magatartásforma biztosítja a túlélést gyerekorban, de a felnőtt párkapcsolatot akadályozza. Nehezíti az ilyen gyerekek sorsát, hogy  az elsődleges családjukban olyan dolgok történtek, amelyek számukra kontrollálhatatlanok voltak, ezért később mindent és mindenkit irányítani akarnak – magukon kívül. Vagyis felelősséget vállalnak mindenért és mindenkiért, kivéve a saját életükért.

Bár nincs két egyforma kodependens, de ha szóba elegyednek egymással, értik, hogy miről beszél a másik. A teljesség igénye nélkül íme néhány jellemző:

1. A kodependens személy rosszul működő családban nőtt fel, és azokat a mintákat ismétli, amelyektől maga is szenvedet, és amelyeket kerülni akart.


2. A kodependens önértékelése igen alacsony. Magát okolja mindenért, megharagszik és védekezni kezd, ha bírálják. Elvárja magától, hogy mindent tökéletesen csináljon, nehezen hoz döntéseket, és folyton bűntudattal küzd.


3. Meg van győződve arról, hogy a boldogsága másoktól függ. A kapcsolataitól vár minden földi jót, aggódik, hogy mások szeretik-e, fél, hogy elhagyják, nem hiszi, hogy képes megállni a saját lábán. Fél, hogy soha többé nem talál szerelemre.


4. Túlzott felelősséget érez másokért. Szorong, szánakozik, bűntudat mardossa, amikor másnak gondja támad, és szinte rögeszmésen szükségét érzi, hogy segítsen a bajba jutottaknak. De bűntudata támad akkor is, amikor el kellene fogadnia mások segítségét, ajándékát, és mindeközben szomorú, mert kihasználtnak érzi magát.


5. A kodepndens párkapcsolatát a függés-függetlenség egyensúlyának veszélyes labilitása teszi pokollá. Mivel gyerekkorában olyan események között élt, amelyek felett nem volt kontrollja, most megszállottan szeretne mindent és mindenkit irányítani. Úgy véli, ő tudja a legjobban, hogyan kellene történnie a dolgoknak, hogyan kellene a másiknak éreznie, gondolkodnia, viselkednie.


6. Gyakran olyan dolgok gyötrik, amin nem tud változtatni, mégis görcsösen próbálkozik vele. Például a párját szeretné megváltoztatni, mert hiszi, hogy ha a másik másként viselkedne, gondolkodna, beköszöntene a boldogság.


7. Életét szélsőségek jellemzik. Személyes kapcsolatai ingadozóak, fellángolások, elhidegülések váltakoznak. Kiegyensúlyozatlan a viszonya a tekintélyfigurákkal szemben is. Hol rettenetesen tart tőlük, hol feltűnő nemtörődömséget mutat irányukba.


8. A kodependens állandó keresésben él. Úgy érzi, hogy valami kimaradt az életéből, mélységes hiányérzetet él meg a saját életével kapcsolatban. Nyughatatlan, elégedetlen, mindig többre, jobbra, szebbre vágyik.


9. A tagadás nagymestere. Származási családját szívből védelmezi, képtelen olyannak látni a dolgokat, ahogyan azok valójában történtek. Gyakran tagadja azokat a traumatikus eseményeket, amelyek vele történtek.

És a kiút? Kemény, nagyon-nagyon kemény önismereti munka pszichológussal és anonym társfüggő csoportban.Az első és legfontosabb lépés, hogy beismerje valaki, hogy társfüggő. Minden más csak ezután kezdődhet. Legközelebb még írok arról, hogy mit tehet magáért az, aki gyanakszik, hogy társfüggő.

www.szemelyescoach.hu