1.0Bízz magadban!https://bizzmagadban.cafeblog.huMokaszinhttps://bizzmagadban.cafeblog.hu/author/mokaszin/<p><strong>Bár sokat enyhült már az egyedülállók megítélése, ezért még mindig tartja magát az az elgondolás, hogy a szingli a hibás abban, ha egyedül marad. Nem elég szép, kedves, vonzó, biztosan azért nem kell a másik nemnek. Az egyedülálló  pironkodva, szégyenkezve, bűntudatosan vallja be a a magánéletében turkálóknak, hogy ő bizony egyedül él. Pedig a szingli nem bűnös!</strong></p> <p> </p> <p><a href="https://bizzmagadban.cafeblog.hu/files/2017/06/kiralylany.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-2499" src="https://bizzmagadban.cafeblog.hu/files/2017/06/kiralylany-600x600.jpg" alt="" width="600" height="600" /></a></p> <p>Emlékszem, mennyire végtelenül kellemetlen volt, amikor egyedül éltem, és újdonsült ismerőseim a családi státuszom felől faggattak. Ők a családosok pöffeszkedő magabiztosságával kezdtek el kutakodni a lelkem legmélyebb bugyraiban, és <strong>azt vizsgálgatták, hogy mi is lehet a baj velem, hogy harminc fölött még nem találtam társat.</strong> Én pedig csak álltam, és <strong>szégyelltem magam, mert úgy éreztem, most aztán kiderül, hogy a társadalom párosodásra alkalmatlan, bűnös tagja vagyok, aki megérett a Taigetoszra.</strong></p> <p>Aztán persze férjhez mentem én is, de amíg ide eljutottam, nagyon <strong>sok mindent meg kellett tanulnom magamról, a párkapcsolatokról, és be kellett gyógyítanom a korábbi években szerzett sebeimet.</strong> A korábbi szégyenletes élmény azonban nagyon emlékezetes maradt, és <strong>ezt a szégyent látom azóta a társkereső klienseim szemében is</strong>. Ha nem is mindig mondják ki, a következő kérdés dolgozik bennük: <strong>Mi a baj velem? Mit rontok el?</strong></p> <p>Az elmúlt évek tapasztalatai alapján bátran merem mondani:<strong> a szingli nem bűnös, nem hibás, csak  megsérült valahol útközben, ezért nem tud megfelelő társat találni.</strong> A megoldás szingliként tehát nem az, hogy szégyenkezik, pironkodik, magát vádolja. <strong>Érdemesebb inkább az okokat megkeresni, és begyógyítani a sebeket.</strong></p> <p><a href="https://bizzmagadban.cafeblog.hu/files/2017/06/magany5_1.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-2500" src="https://bizzmagadban.cafeblog.hu/files/2017/06/magany5_1-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /></a></p> <p> </p> <h3>Otthonról hozott üzenetek</h3> <p> </p> <p><strong>A legtöbb társkereső igen negatívan vélekedik saját magáról.</strong> <em>"Nem vagyok elég vonzó." "Csúnya, kövér és butácska vagyok." "A jó pasik/nők nem engem választanak."</em> Az önbecsülésük, önértékelésük a béka feneke alatt van. A sérüléseiket rendszerint gyerekkoruk óta cipelik. Ők azok, akik kimondva, kimondatlanul <strong>otthon azt hallották magukról, hogy a</strong> <em>"Nővéred szebb és okosabb", "Miért nem fiúnak születtél?" "Rettenetesen rossz gyerek voltál".</em> Csoda, ha pocsék az önbecsülésük? <strong>Nem lehet addig társat találni, amíg szentül meg vagyok győződve róla, hogy úgysem kellek senkinek.</strong> Vagy ha talál is valakit, akkor alulválaszt, és folyamatosan mardossa az elégedetlenség, mert titokban ennél azért jobb partira vágyott.</p> <p>Azt gondolom, hogy <strong>aki egyedülállóként a fenti gondolatokkal küzd, sürgősen tegyen valamit azért, hogy elindulhasson egy pozitívabb önbecsülés felé.</strong> <a href="http://szemelyescoach.hu/tarskeresoknek/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>A leggyorsabb megoldás egy segítő</strong></a>, akivel át tudja beszélni a kétségeit, és<strong> aki az elfogadásával hozzásegítheti őt ahhoz, hogy képes legyen saját magát is elfogadni.</strong></p> <p> </p> <h3>Ismétlési kényszer</h3> <p> </p> <p>Gyakran előfordul az is, hogy <strong>újra meg újra ugyanolyan társat választunk</strong>. Rendre egy olyan kapcsolatban találjuk magunkat, ahol <strong>folyton kritizál, lebecsül a párunk</strong>. Esetleg<strong> megbízhatatlan, elköteleződésre képtelen társat választunk,</strong> gyakran találjuk magunkat szeretői szerepben. Vannak társkeresők, <strong>akik örökké reménytelenül szerelmesek.</strong> Aki folyton ilyen ismétlődő helyzetekben találja magát, <strong>hajlamos azt gondolni, hogy a sors üldözi, és arra van kárhoztatva, hogy a szerelem számára az örökös szenvedés forrása legyen.</strong> Pedig erről szó sincs. A jelenségre van racionális magyarázat:<strong> ismétlési kényszer.</strong></p> <p><strong>Hajlamosak vagyunk olyan emberekbe beleszeretni, aki előállítja nekünk az eredeti családunkból ismerős érzésvilágot.</strong> Ha most erre azt mondod, hogy <em>"Atyaég! Dehogy! Pont azért menekültem el otthonról, mert anyám folyton utasítgatott és kritizált!",</em> akkor gondold végig, hogyan érzel a jelenlegi pároddal kapcsolatban! Nem ismerős valahonnan az örökös pattogtatás és megalázó vélemény?</p> <p><strong>Az ismétlési kényszer csak addig működik, amíg fel nem ismerjük, hogy mi az, amit folyton ismétlünk, és miért csináljuk</strong>. Akár egyedül is eljuthatunk a felismerésig, bár a leküzdéséhez, <a href="http://szemelyescoach.hu/tarskeresoknek/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>a minták felismeréséhez gyakran szakember szükséges.</strong> </a></p> <p><img class="imgnotext open-in-modal" src="https://bizzmagadban.cafeblog.hu/files/2017/06/boldog_no1-2.jpg" alt="boldog_no1.jpg" /></p> <h3> </h3> <h3>Korábbi kapcsolatok lezáratlansága</h3> <p> </p> <p>Sajnos nagyon <strong>sok sérülést tudunk begyűjteni az első kapcsolatainkban</strong>, és az is előfordul, hogy b<strong>ár már évek óta nem találkoztunk az illetővel, a lelkünkben még mindig nem sikerült lezárni azt a kapcsolatot.</strong> A haragunk, fájdalmunk még mindig hozzá köt minket - annak ellenére, hogy az illető már esetleg egy másik kapcsolatban él. Ráadásul<strong> az így szerzett bántások óvatossá tesznek minket, gyakran hosszú hónapokra, esetleg évekre bezárulunk az új kapcsolatok elől.</strong> Lehet, hogy tudatosan nagyon is szeretnénk új társat, de <strong>a lelkünk mélyén falakat húztunk, és senkit nem engedünk közel.</strong> Például úgy, hogy <strong>minden potenciális partnert alkalmatlannak találunk.</strong> Nagyon komoly bizalomvesztéssel küzdenek azok, akik bántalmazó kapcsolatból jöttek ki. Nekik különösen nehéz ismét megbízni bárkiben is.</p> <p><strong>Ha tehát azt érezzük, hogy senki nem elég jó nekünk, akkor nem biztos, hogy a másik nem a hibás, vagy hogy nincs egyetlen alkalmas jelölt sem a környékünkön.</strong></p> <p>Azt gondolom, hogy <strong>amikor valaki egyedül él, vagy tartósan nem talál megfelelő társat, semmi esetre sem bűnös vagy alkalmatlan az együttélésre.</strong> Inkább arról van szó, hogy elakadt, megsérült valahol útközben. <strong>Nem ítéletre, hanem segítségre van szüksége a továbblépéshez</strong>. Az viszont az ő felelőssége, hogy továbbra is a sorsot, a szerencsét vagy az ellenkező nemet hibáztatja, vagy felismeri az elakadását, és tesz-e valamit azért, hogy másként legyen.</p> <p><a href="https://www.facebook.com/szemelyescoach/?ref=bookmarks"><strong>Kövess a facebookon is!</strong></a></p>richhttps://bizzmagadban.cafeblog.hu/files/2017/06/kiralylany-150x150.jpg150150