1.0Bízz magadban!https://bizzmagadban.cafeblog.huMokaszinhttps://bizzmagadban.cafeblog.hu/author/mokaszin/<p><strong>Aki már egy ideje házas, olyasmit tapasztal, amit még a legközelebbi barátaival is csak félve oszt meg: unatkozik a párkapcsolatában. Általában apró nyűgökkel, panaszokkal kezdődik, és szakítási fantáziálásokkal végződik. Az illető csalódott, mert erőfeszítései és szerencséje ellenére derengeni kezd neki, hogy a házasság már nem nyújtja azt a kielégülést, amit vár tőle, vagy amit korábban képes volt megadni. Ez egy sorsdöntő pillanat: el kell gondolkodnia azon, hogy valósak-e az elvárásai a házassággal kapcsolatban, vagy esetleg rossz társat választott. </strong></p> <p><strong> </strong></p> <p><a href="http://www.szemelyescoach.hu/wp-content/uploads/2015/10/unalmas-a-párkapcsolatom.jpg"><img class=" size-medium wp-image-777 alignleft" src="https://bizzmagadban.cafeblog.hu/files/2015/10/unalmas-a-párkapcsolatom-300x1991.jpg" alt="unalmas a párkapcsolatom" width="300" height="199" /></a>A minap beszélgettem egy ismerősömmel, aki arról panaszkodott, hogy <strong>egy csomó dolog hiányzik a házasságából</strong>. Tíz éve ismerik egymást a párjával, nagy szerelemmel, boldogsággal indult a kapcsolatuk, de az utóbbi években már csak az unalom maradt. Móninak egyre <strong>jobban hiányzik a szenvedély, a kedveskedés, a simogatás, a csók, a nagy beszélgetések</strong>,a közös röhögések, programok. Nincsenek nagy veszekedések, csak a békés egymás mellett élés. „Kifogyott belőlünk a spiritusz. Hetek telnek el köztünk beszélgetés nélkül. Olyan, mintha észrevétlenül más emberekké váltunk volna, és én ebbe belepusztulok. Látom, hogy megakad a szeme más nőkön, de még csak féltékeny sem vagyok, mert én is megnézem a jó pasikat, ráadásul biztos vagyok benne, hogy a párom sosem hagyna el.”</p> <p> </p> <p>Azt gondolom, Móniék esete nem egyedi. Sajnos sokan azt gondolják, a hiba a társuk készülékében van: <strong>minden problémájuk gyökere, hogy rossz társat választottak.</strong> Valójában egy óriási tévhit áldozatai: <strong>hisznek abban, hogy a házasságnak, a hosszú távú párkapcsolatnak örök boldogságot kell hoznia</strong>. Ha ez nem így van, azt fogalmazzák meg, hogy „kiszeretettek a társukból”, „<strong>rájöttek, hogy nem az igazit találták meg</strong>”. Amit pedig valójában éreznek, nem más, mint a jóhoz, a boldogsághoz való hozzászokás. Szaknyelven: <strong>hedonikus alkalmazkodás</strong>. Ez azt jelenti, hogy bármilyen pozitív dolog történik is az életünkben, először a mennyekben járunk a boldogságtól, majd lassanként hozzászokunk a dologhoz, és elkezdünk elégedetlenkedni vele. Gondolj arra, milyen boldog voltál, amikor állást találtál! Ma milyen érzésekkel jársz be a munkahelyedre? Minden nap boldog vagy?</p> <p> </p> <h3>A jóhoz való hozzászokás</h3> <p> </p> <p>Így van ez a házassággal is. Amikor megházasodunk, nagyon boldogok vagyunk, de <strong>ez a hangulatjavulás csak két évig tart,</strong> utána a boldogságszintünk visszasüllyed a korábbi szintre. A szenvedélyszerelem időszaka átadja a helyét a társszerelemnek. Már ha a pár kibírja ezt a szintcsökkenést, és kitartanak egymást mellett. Sokan már itt csalódottan feladják, mert a <strong>házassággal kapcsolatos romantikus elképzeléseik fontosabbak nekik, mint a társuk.</strong></p> <p> </p> <p>Pedig olyan törvényszerűségről van szó, mint a gravitáció esetében. <strong>A világ legtermészetesebb dolga, hogy a hónapok, évek múlásával a hétköznapiság beférkőzik a kapcsolatunkba.</strong> Ha felismerjük a kétségbeesésünk, elégedetlenségünk mögött rejlő mítoszt, akkor elkezdhetünk dolgozni azon, hogy megfelelő lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy lelassítsuk a folyamatot. Lehetőleg még időben: mielőtt végképp beleszürkülnénk az unalomba.</p> <p> </p> <h3>A megbecsülés fontossága</h3> <p> </p> <p>A társunk megszokásának az az egyik jele, hogy <strong>nem vesszük észre, hogy már nem értékeljük őt. </strong>Akkor értékelünk igazán valakit, ha értékesnek tartjuk, <strong>ha hálásak vagyunk a társaságáért, élvezzük a vele töltött időt</strong>, és folyton tudatában vagyunk annak a jónak, amit neki köszönhetünk az életünkben. Azok az emberek, <strong>akik képesek megbecsülni életük egy-egy jó fordulatát, kisebb valószínűséggel fognak hozzászokni a jóhoz. </strong></p> <p> </p> <p>Tehát több okból is fontos, hogy nagyra értékeljük a másikat. Egyrészt segít abban, hogy hálát érezzünk mindazért, amiben részünk van. Ez már önmagában egy jelentős boldogságfokozó faktor. Másrészt <strong>arra sarkall, hogy kifejezzük a másik felé a megbecsülésünket</strong>, ami összekovácsolja a kapcsolatunkat. Harmadrészt arra ösztönöz, hogy <strong>erőfeszítéseket tegyünk a kapcsolatunk megóvása érdekében</strong>. És bónuszként <strong>megóv az irigységtől</strong>: ha arra koncentrálunk, hogy milyen jó nekünk, nem lesz okunk másokra irigykedni, vagy olyan dolgokra vágyni, amelyek nekünk nem adattak meg.</p> <p> </p> <p>Összefoglalva tehát, <strong>a társunk, a házasságunk megbecsülése segíthet ellenállni a megszokás kísértésének</strong>. Nagyon hatékony gyakorlat, ha leírjuk, hogy mit értékelünk a párunkban, a házasságunkban. Sőt, mindezt megfogalmazhatjuk egy levél formájában – még akkor is, ha nem akarjuk megmutatni neki. Az is segíthet, <strong>ha elképzeljük, hogy milyen lenne az életünk a társunk nélkül, </strong>miféle jókból maradtunk volna ki, ha nem találkozunk vele.</p> <p> </p> <p>A következő bejegyzésben még mutatok néhány egyszerű unaloműző gyakorlatot. Gyere vissza a folytatásért, vagy iratkozz fel a blogkövetésre!</p> <h3>Olvass tovább!</h3> <p><strong><a href="https://bizzmagadban.cafeblog.hu/2015/10/22/3-tipp-amivel-feldobhatod-az-unalmas-parkapcsolatodat/">3 tipp, amivel feldobhatod a párkapcsolatodat.</a></strong></p> <p>További olvasnivalót a <a href="http://www.szemelyescoach.hu"><strong>honlapomon</strong></a> vagy a <a href="https://www.facebook.com/szemelyescoach"><strong>facebook oldalamon</strong> </a>találsz.</p>richhttps://bizzmagadban.cafeblog.hu/files/2015/10/unalmas-a-párkapcsolatom-150x150.jpg150150