<\/P>\r\n
A seg\u00edt\u0151nek kell-e szeretnie a kliens\u00e9t? <\/P>\r\n
A k\u00e9rd\u00e9sre a r\u00f6vid v\u00e1lasz: igen, mert m\u00e1sk\u00e9nt nem tud seg\u00edteni. A hosszabb v\u00e1lasz pedig, hogy igen, de nem \u00fagy kell szeretnie, ahogy \u00e1ltal\u00e1ban a h\u00e9tk\u00f6znapi \u00e9letben besz\u00e9l\u00fcnk a szeretetr\u0151l. Nem p\u00e1tyolgatni, babusgatni, nem gondoskodni kell r\u00f3la, nem megoldani helyette a probl\u00e9m\u00e1t. <\/P>\r\n
<\/SPAN>Nincs seg\u00edt\u0151 kapcsolat elfogad\u00f3 meg\u00e9rt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. A kliens csak ebben a l\u00e9gk\u00f6rben tud v\u00e1ltozni. Ha a seg\u00edt\u0151 elfogadja a kliens sz\u00e1m\u00e1ra eddig elfogadhatatlan \u00e9rz\u00e9seit, tulajdons\u00e1gait, akkor szinte \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl indul meg a v\u00e1ltoz\u00e1s. Val\u00f3di v\u00e1ltoz\u00e1s csak egy kapcsolatban \u00e1t\u00e9lt elfogad\u00e1sb\u00f3l sz\u00e1rmazhat. Ha seg\u00edt\u0151k\u00e9nt el tudom fogadni a m\u00e1sikat, ha megkedvelem \u0151t, akkor olyan kapcsolatot hozunk l\u00e9tre, amely mindkett\u0151nk sz\u00e1m\u00e1ra a v\u00e1ltoz\u00e1s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t adja. (A seg\u00edt\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra is komoly hozad\u00e9ka van a dolognak! Ha elfogadom az \u0151 \u00e9rz\u00e9seit, indulatait, ez seg\u00edt elfogadni a saj\u00e1t hasonl\u00f3 jelleg\u0171 \u00e9rz\u00e9seimet is, teh\u00e1t \u00e9n is es\u00e9lyt kapok a v\u00e1ltoz\u00e1sra. Sz\u00e1momra a seg\u00edt\u0151 besz\u00e9lget\u00e9s folytat\u00e1sa a szeretet tanul\u00e1s\u00e1nak folyamata, melynek sor\u00e1n magam is komolyan v\u00e1ltozok.)<\/P>\r\n <\/SPAN>A kliensre figyel\u00e9s, az elfogad\u00e1s \u00e9s a szeretet sz\u00e1momra legfontosabb \u00f6sszetev\u0151je, hogy seg\u00edt\u0151k\u00e9nt szabads\u00e1got adok neki a besz\u00e9lget\u00e9s folyam\u00e1n. Nem ir\u00e1ny\u00edtom a besz\u00e9lget\u00e9st, csak t\u00fckr\u00f6z\u00f6m az \u00e1ltala mondottakat. Hagyom, hogy a bels\u0151 m\u00e9lys\u00e9geit maga t\u00e1rja fel. Nem \u00e9rtelmezem a helyzet\u00e9t, nem adok tan\u00e1csot, csak engedem, hogy a jelenl\u00e9temben a t\u00fckr\u00f6z\u00e9s seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel az \u00e9nj\u00e9nek, viselked\u00e9s\u00e9nek m\u00e9lyebb r\u00e9tegeit ismerje fel. A szabads\u00e1g fontos aspektusa, hogy seg\u00edt\u0151k\u00e9nt nem t\u00e1masztok vele szemben elv\u00e1r\u00e1sokat. A besz\u00e9lget\u00e9st \u0151 ir\u00e1ny\u00edtja, arra mozdul, amerre akar, nem t\u00fcrelmetlenkedek, nem s\u00fcrgetem, hogy haladjon m\u00e1r arra, amerre szerintem a megold\u00e1s van. Azt tapasztalom, hogy sz\u00e1mos kliensnek, seg\u00edtettnek eleinte rendk\u00edv\u00fcl frusztr\u00e1l\u00f3, hogy nem kap tan\u00e1csot. Megpr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k kital\u00e1lni, hogy szerintem hogyan kellene viselkedni\u00fck, vajon \u00e9n mit tartok j\u00f3 megold\u00e1snak. Ha belemenn\u00e9k ebbe a j\u00e1t\u00e9kba, akkor a seg\u00edtettet al\u00e1rendelt, gyermeki szerepbe s\u00fcllyeszten\u00e9m. \u00c9n lenn\u00e9k a feln\u0151tt, aki megmondja a tutit, \u0151 pedig a gyerek, akit gy\u00e1mol\u00edtanak, p\u00e1tyolnak, \u00e9s semmif\u00e9le felel\u0151ss\u00e9ggel nem tartozik az \u00e9let\u00e9\u00e9rt. A helyzet nem lenne gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6z\u0151 egyik\u00fcnk sz\u00e1m\u00e1ra se. Ez nem szolg\u00e1ln\u00e1 az \u0151 n\u00f6veked\u00e9s\u00e9t, feln\u0151tt\u00e9 v\u00e1l\u00e1s\u00e1nak folyamat\u00e1t. <\/P>\r\n