Sokan élnek mérgező kapcsolatban a párjukkal, esetleg rokonaikkal, munkatársaikkal, főnökeikkel, és még csak fel sem tűnik nekik. Hogy miért? Gyakran azért, mert mérgező, diszfunkcionális családból jönnek, ahol az volt a természetes, hogy rosszul bántak velük, és el sem tudják képzelni, hogy lehet másként is élni: tiszteletben, egymás kölcsönös megbecsülésében. Elképzelhetetlen számukra, hogy van olyan kapcsolat, amelyben bátran önmaguk lehetnek.Te vajon felismered a mérgező kapcsolataidat?
Annak, aki bántalmazó, diszfunkcionális családban nőtt fel, tényleg nem könnyű felismernie, hogy egyes kapcsolati mérgezőek. Mutatok 5 jelet, amelynek segítségével jobban ráláthatsz a kapcsolataidra.
Folyamatosan azt kapod, hogy nem vagy elég jó. Bármit teszel, gondolsz, érzel, az rossz, szánalmas, nevetséges, megvetendő. Tehetetlennek érzed magad, mert nem tudsz megfelelni a partnerednek. Még akkor sem, ha pontosan azt csinálod, amit ő elvár tőled. Kigúnyolja a személyiségedet, te pedig szégyelled magad. Azt éled meg, hogy egy szánalmas, szerencsétlen alak vagy. A partnered viszont szarkasztikus, nyers, mindig igaza van, fölényes, mindent tud. Rendszeresen félbeszakít, túlharsog másokat, kritikus, elnyomó, lekezelő, és tiszteletlenül bánik másokkal. Úgy gondolja, hogy joga van ahhoz, hogy az ő akarata szerint történjenek a dolgok, mert neki van igaza. A te szükségleteid, érzéseid egyáltalán nem fontosak.
Természetesen neked is vannak érzéseid, ő azonban nem kíváncsi rájuk. Ha kifejezed – a lehető legszelídebben – hogy neked valami nem tetszik, fáj, bánt, rosszul esik, akkor erre ez a klasszikus válasz: “Most mit kell úgy odalenni?” “Ez van, ezt kell szeretni.” “Túlérzékeny vagy, az a te bajod.”. A rafináltabb változat: “Csak manipulálni akarsz az érzéseiddel.”
Képtelenség vele kétoldalú párbeszédet folytatni, mert meg sem hallgatja a véleményedet, nemhogy mérlegelné vagy tiszteletben tartaná. Számára egy IGAZ vélemény létezik: az övé. Az érzéseid tudomásul vétele helyett addig harcol veled, amíg az övé nem lesz az utolsó szó.
A társaságában kínosan, feszengve érzed magad. Folyamatos szorongás mellette az élet, mert nem tudhatod, mikor kapod a következő beszólást. Szorongsz, félsz a találkozásoktól, mert teljesen kiszámíthatatlan a helyzet. Meg sem kell szólalnod, hogy kifogásai legyenek veled szemben. Ha hetekig-hónapokig nem találkozol vele, még akkor is talál benned kivetnivalót, és ezt az első adandó alkalommal a tudomásodra is hozza.
Olyan érzés vele lenni, mint egy taposóaknákkal teli mezőn sétálni: soha nem tudhatod, hogy melyik mondatod, pillantásod, levegővételed robbant fel egy aknát. Keresi a lehetőséget, amikor bánthat, beszólhat neked. Nem érzed azt, hogy szabadon kimondhatod a gondolataidat, érzéseidet. Folyamatosan álarcot kell viselned, hogy elfogadjon téged. Egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem is ismersz magadra, sőt nem is tetszik az az ember, akivé ebben a kapcsolatban váltál.
Valahányszor jobbá szeretné válni, képezni akarod magadat, a másik hiteltelenséggel, gúnnyal fogadja. Kijelenti, hogy “te azt úgysem fogod tudni megcsinálni!”. Erőfeszítéseidet nem támogatja, nem bátorítja, sőt inkább elbizonytalanít. Arra törekszik, hogy a régi, engedelmes szerepedbe ragadj, ezért azt sulykolja beléd, hogy úgysem leszel soha másmilyen.
Ha a fenti jelek közül akár csak egyet is észreveszel, vizsgáld meg, hogy nem okoz-e az adott kapcsolat több kárt mint hasznot! Azt is érdemes átgondolni, hogy te miért és miként veszel részt ebben a kapcsolatban. Miért vagy még benne? Mi a hasznod belőle? Mi gátol abban, hogy kilépj egy mérgező kapcsolatból? Mert jó lenne ráhúzni a vizes lepedőt a gonosz partnerre, de összességében véve a te felelősséged az, hogy miért nem léptél még ki egy ennyire kártékony kapcsolatból.
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb párkapcsolati témájú bejegyzést olvashatsz!
