Sokan azt gondolják, hogy a párkapcsolati zűrök leggyakoribb oka a megcsalás, a pénzkezelés körüli viták és a szexuális elhidegülés. Valójában ezek inkább csak következményei a sokkal mélyebben rejlő okoknak.
1. Képtelenség a kommunikációra
Nagyon nehéz úgy intimitást, lelki közelséget teremteni egy párkapcsolatban, ha a felek félnek attól, hogy megmutassák önmagukat a másiknak. Gyakran nehéz a fájdalmas múltról, gyerekkori bántásokról, előző párkapcsolatok nehézségeiről mesélni a párunknak. Előfordul, hogy megkérdezem a klienseimet arról, hogy mit gondolnak, mi volt nehéz a párjuknak gyerekkorában, és azt felelik, hogy erről semmit sem tudnak. Ha nem tudom, hogy mi a partnerem fájó pontja, könnyen a tyúkszemére léphetek, és még csak azt se fogom tudni, hogy miért reagál olyan hevesen.
A kommunikációs nehézség másik formája, hogy nem szánunk időt a beszélgetésre. Szalad az életünk, naponta tíz percben megbeszéljük a társunkkal az aktuális napi teendőket, és ennyi. Nyomkodjuk a kütyüket, és ha a másik szól, még csak fel sem emeljük a fejünket. Így nem csoda, ha a társunk szívesebben beszélget egy érdeklődő, párás szemű kollégával vagy kolléganővel.
Érdemes nyitni, mesélni, beszélgetni arról, hogy mi fáj, minek örülök, mire vágyom, mert csak így tudom megélni az érzelmi közelséget a párommal.
2. Ki nem mondott elvárások
A feleket gyorsan eltávolítja egymástól az, ha a ki sem mondott elvárásaink nem teljesítése miatt neheztelünk a párunkra. Durva tévhit azt gondolni, hogy ha a párom igazán szeret, akkor tudja, hogy mire van szükségem. Sajnos nem tudja, mert nem gondolatolvasó. Mégis sok párkapcsolatban látom, hogy néma hallgatásba, napokig tartó duzzogásba vonul egyik vagy másik fél, ha nem azt kapja, amit elvár, és amit ki sem mondott a másiknak.
Érdemes először is magamban tudatosítani, hogy itt és most mire van szükségem, és azt kérni a páromtól. Ez egyrészt feltételez némi önismeretet, hiszen először meg kell fogalmaznom, hogy mire lenne szükségem, másrészt nem árt, ha ezt ki is merem mondani a társamnak. Ettől még nem leszek követelőző hárpia, mert a párom mondhat nemet is a kérésemre. Persze valóban megvan annak a kockázata, hogy visszautasít, de kockázat nélkül nincs nyereség.
3. Egymás hibáztatása, bosszúállás
A házasságnak megvan az a nyeresége, hogy legalább egy életen át lesz kit hibáztatnom azért, mert nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy szerettem volna. Csakhogy itt kezdődik a házasság halála is. Ha folyton a páromat teszem felelőssé, ha őt vádolom mindenért, egy idő után már valamiért nem lesz kedves hozzám. Sőt, mindent el fog követni azért, hogy keresztbe tegyen nekem. Sajnos nagyon sok párnál látom, hogy egyszer csak elindul a kapcsolatukban egy lefelé futó spirál, és elkezdenek kölcsönösen “betenni” egymásnak. Ezt irtó nehéz abbahagyni, márpedig ha ez elkezdődik, akkor a kapcsolat halálra van ítélve.
4. Régi sérelmek felemlegetése
Ebben a nők a profik. Eljön hozzám egy pár, és a nő képes 562 pontban felsorolni a férje összes mulasztását és tévedését. Szerencsétlen pasi pedig csak ül megsemmisülten, mert minden ilyen alkalommal újra meg újra kiderül róla, hogy egy szemét disznó. Nem csoda, ha egy idő után már nem akarja bizonyítani az ellenkezőjét.
A régi sérelmeket gyűjtögetés helyett jó lenne feldolgozni. Megbeszélni, megoldani a problémákat, bocsánatot kérni és megbocsátani. Ha már mindenképp gyűjtögetni szeretnénk egy párkapcsolatban, érdemesebb inkább azt összeszedni, hogy miért is szeretjük a párunkat, miért vagyunk hálásak neki. Ennek a felemlegetése erősíteni fogja a kapcsolatot, és motiválni a másikat, hogy még többet tegyen bele a kettőnk ügyébe.
5. Tiszteletlenség
Amikor párokkal beszélgetek, újra meg újra elborzaszt az a durvaság, tiszteletlenség, ahogyan egymásról, egymással beszélnek. A gúny, a megvetés csak úgy fröcsög belőlük. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy ha ennyire nem becsülik egymást semmire, akkor miért akarnak még együtt maradni. Amikor nagyon elmérgesedik egy párkapcsolat, előbb-utóbb megjelenik a gúny, a nevetségessé tétel is. Elég egy fintor, egy ajakbiggyesztés, szemforgatás. Meg se kell szólalnunk ahhoz, hogy kifejezzük a társunk iránti megvetésünket. Ám ha itt tart a kapcsolatunk, érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is vagyok még együtt. Ha jönnek értelmes, pozitív válaszok, ha tényleg szeretnénk együtt maradni, akkor érdemes nagyobb tisztelettel beszélni a másikkal.
6. A lojalitás hiánya
Amikor egy vita után a pár egyik tagja duzzogva elvonul, és bánatában elrohan a barátjához, barátnőjéhez, anyukájához panaszkodni, azzal megsérti a párját. Mert egy ilyen panaszkodás során minden rosszat elmondunk a társunkról, már nem vagyunk hozzá többé lojálisak. Hogyan bízhatnék meg a páromban úgy, ha tudom, hogy az első vitánk során mindenféle szemétnek elmond egy másik embernek?
Lehet, hogy egy ilyen panaszkodás az én frusztrációmat egy kicsit levezeti, de a kapcsolatunkat garantáltan tönkre vágja. A megoldás inkább az lenne, hogy ha egy vita során elborul az agyam, kérjek időt a páromtól, hogy lehiggadjak. A lehiggadás állhat abból is, hogy elmegyek sétálni, és megpróbálom kideríteni, hogy mi zavar, mit érzek, mire lenne szükségem, és hogyan tudom ezt a páromnak elmondani. Majd visszamegyek a társamhoz, és vele beszélem meg a történteket. Nem az anyámmal, nem a barátommal és nem a haverommal.
7. Az eredeti családról való leválás hiánya
Hatalmas vitákat tud okozni, amikor a pár egyik tagja nem vált le az eredeti családjáról. Ez abban szokott megmutatkozni, hogy anyuka bármikor átjöhet, beleszólhat a nevelésünkbe, háztartásunkba. Probléma lehet a túl gyakori kapcsolattartás, látogatás, telefonálás is. Nehezíti a helyzetet, amikor a fiatal szülők a nagymamára bízzák az unokát, cserébe pedig kénytelenek elviselni, hogy a nagyi belefolyik az életükbe.
Amikor előáll egy ilyen helyzet, a pár egyik tagja továbbra is az eredeti családjához lojális, vele beszéli meg minden gondját, baját, nem a párjával. A párja azt éli meg, hogy lassanként kiszorul a saját családjából, nincs rá szükség. Ilyenkor általában akad egy párás szemű kolléga(nő), aki biztosítja őt arról, hogy neki bezzeg hatalmas szüksége lenne rá.
Érdemes tehát a saját eredeti családunkról időben leválni, és tudatosítani, hogy amikor párkapcsolatban élünk, megházasodunk, már a párunkkal alkotunk egy családot. Az eredeti családunkkal szemben pedig kijelölni és betartatni a megfelelő határokat.
Ha elakadtál a párkapcsolatodban, nézd meg, hogyan segít neked a párkapcsolati coaching!
Kövess a facebookon is, és minden nap újabb és újabb érdekességeket olvashatsz a párkapcsolatokról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: