Sokan azt gondolják, hogy a konfliktusok gyakorisága jó előre jelzi, hogy egy kapcsolat válással fog végződni. Pedig erről szó sincs. Minden normális kapcsolatban vannak viták, veszekedések. Igazából nem ezek gyakorisága, hanem a minősége jelzi nagy biztonsággal jó előre, hogy el fogtok-e válni.
John Gottman, amerikai pszichológus évtizedek óta kutatja a boldog házaspárok titkait. Egy 15 perces veszekedés első három percéből 91%-os pontossággal meg tudja jósolni, hogy a pár elválik-e néhány éven belül. Arra jutott, hogy a férj és feleség között lévő konfliktusok nagy száma még nem jelenti a házasság végét. Van viszont néhány fontos jel, ami nagy biztonsággal erre utal.
Durva nyitásnak nevezi, amikor kritikával, szarkazmussal nyitunk. Tehetjük ezt halkan, csendesen, visszafogottan is, attól még pusztító lesz. A durva nyitásnak több jele is van.
Lehet, hogy sok minden nem tetszik abban, ahogy a párod viselkedik, de nagyon nem mindegy, hogyan adod ezt a tudtára. Lényeges különbség van kritika és panasz között. A panasz valamilyen konkrét esetre vonatkozik. Például: „Tegnap nem söpörtél fel, nagyon dühös vagyok emiatt. Légy szíves csináld meg!” Ebben nincs semmi bántó. Ezzel ellentétben a kritika valami globálist, erősen általános negatív érzést fogalmaz meg: „Utálom, hogy bármit kérek, soha semmit nem csinálsz meg. Mindig mindent én csinálok ebben a házban.” Ez durva nyitásnak számít, és ettől a másiknak értelemszerűen kinyílik a bicska a zsebében.
A megvetés a tiszteletlenség egyik formája, és abból fakad, hogy felsőbbrendűnek érzem magam veled szemben. A megvetés jele lehet a szarkazmus, a cinizmus, a gúnyolódás, a bántó humor, de néha elég csak egy lesajnáló ajakbiggyesztés vagy szemforgatás. Bármi legyen is a formája, undort, megvetést, utálatot fejez ki, és elsődleges célja, hogy megalázza a másikat.
Egyáltalán nem meglepő, hogy ha undok módon viselkedik az egyik fél, válaszul a másik védekezni kezd, ami csak olaj lesz a tűzre. Ha megpróbálod észérvekkel elmagyarázni, hogy miért viselkedtél így vagy úgy, esetleg megpróbálsz bocsánatot kérni, ennek nagyon ritkán lesz pozitív hatása. Egy durva indítás esetében a társad agyáig egyáltalán nem jutnak el a szavaid. Ehelyett egyre magasabbra fog lépdelni a saját erkölcsi létráján, egyre gőgösebb, egyre megvetőbb lesz. És minél jobban védekezel, ő annál támadóbb lesz.
Azokban az esetekben, amikor a vita durván kezdődik, beindul egy ördögi kör, amelynek a végén az egyik fél előbb-utóbb kikapcsol: egyre kevésbé fog figyelni a másikra, elhagyja a szobát, bekapcsolja a tévét, nem szól egy árva szót sem.
Amikor az egyik fél visszavonul, a másik számára ez úgy tűnik, mintha a társáról teljesességgel leperegne minden. Pedig erről szó sincs, sőt éppen az ellenkezője igaz. Ilyenkor az történik, hogy a sok negativitás miatt a visszavonuló fél elárasztva érzi magát, azt éli meg, hogy védtelen és kiszolgáltatott a helyzetben, ezért inkább kimenekül belőle.
Az ismétlődő elárasztások két ok miatt vezetnek váláshoz: először is azért, mert a pár egyik tagja érzelmileg teljesen kimerül, ha a társával kell foglalkoznia, másrészt az elárasztásnak komoly élettani következményei vannak, amelyek megakadályozzák azt, hogy értelmesen meg tudják beszélni a problémát. Ha egy durva vitába keveredsz a pároddal, akkor felgyorsul a szívverésed, romlik az információ-feldolgozó képességed, és egyre nehezebben tudsz figyelni arra, amit a társad mond. A kreativitásod, problémamegoldó képességed köddé válik. Sajnos erre az egészre a férfiak reagálnak rosszabbul – pusztán evolúciós okok miatt. Ők azok, akiket sokkal jobban megvisel egy durva vita, és jóval lassabban áll vissza a szervezetük a normális működésmódba. Ezért van az, hogy a férfiak kerülni igyekeznek mindenféle kényes kérdést, és a „drágám, beszélnünk kell” mondat hallatán kimenekülnek a világból.
Beletelik némi időbe, amíg a durva nyitás és az elárasztás kinyírja a házasságot. Gottman úgy találta, hogy még akkor is van esélye egy párnak az együtt maradásra, ha a fenti jeleket mind produkálják, ám képesek arra, hogy sikeresen alkalmazzák az ún. javítási kísérleteket. Gottman így nevezi azt, amikor a pár egyik tagja felveti, hogy hagyják abba a vitát, vág egy pofát, kiölti a nyelvét a másikra, és ennek eredményeként mindketten elnevetik magukat. A javítási kísérletek csökkentik a felek közti feszültséget, és enyhítik a stresszt. Sajnos, amikor az ember elárasztva érzi magát, a javítási kísérleteket észre sem veszi. Igazából a javítási kísérletek sikertelensége jelzi nagy biztonsággal a válást. És hogy min múlik a javítási kísérlet sikeressége? Azon, hogy milyen állapotban van a házasság, a lelkük mélyén mennyire fontos nekik a kapcsolat, és milyen erős kettejük barátsága, egymás iránti tisztelete.
Lehet tanulság például az, hogy megtanuljuk abbahagyni a durva indítás lépéseit, és kritika helyett úgy megfogalmazni a problémáinkat, hogy az ne bántsa meg a másikat. Ezt konfliktuskezelő tréningeken kiválóan meg lehet tanulni. Vagy pedig mindent elkövetünk azért, hogy felélesszük a másik iránti tiszteletünket és barátságunkat.
