Amikor társ nélkül él az ember, gyakran belefut abba, hogy a kívülállók érdeklődve firtatják, vajon miért nincs még társa. És a kutakodásban gyakran kimondatlanul ott bújik a kérdés: mi a baj veled, hogy nem kellesz senkinek?
Párkapcsolati coachként gyakran foglalkozom társkeresőkkel akár egyéni beszélgetések formájában, akár tréningeken. A múltkoriban facebookon meghirdettem egy társkereső tréninget, amelynek a célja a belső rendrakás, szembenézés az elakadásainkkal, önkép, önbecsülés javítása stb. Volt valaki, aki kicsit kötözködve rám írt a facebookon, és megkérdezte, hogy akkor ezek szerint úgy gondolom, hogy a társ nélkül élő a felelős azért, mert egyedül van? Nézzük meg, hogy is van ez!
Felelősségvállalás
Azt gondolom, hogy aki betöltötte a 18. életévét, annak illene felelősséget vállalnia az életéért. A törvényalkotók is így gondolják. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Sajnos nagyon sok olyan „hivatalosan felnőtt” ember van, aki egyáltalán nem vállal felelősséget az életének valamely területéért. Lehet valaki kiváló munkaerő, de ha elhanyagolja a családját, akkor értük nem vállal felelősséget. Lehet valaki kiváló családapa/anya, de ha minden hónapban elkölti az összes fizetését, sőt hiteleket is vesz fel, akkor pénzügyi tekintetben nem vállal felelősséget az életéért.
Azt gondolom, hogy vannak olyan felnőttek, akik viszont a párkapcsolatukért nem vállalnak felelősséget. Azt hiszik, hogy ez csak úgy jön magától, és a szerelem egyszer csak megtörténik velük. És csak várnak, várnak, már elmúltak harminc, harmincöt évesek, de a tartós párkapcsolat csak nem köszönt be az életükbe. Ha megkérdezed őket, hogy miért nem, azt felelik, hogy minden férfi szemét, minden nő csak a pénzüket akarja, vagy a szüleik elcseszték az életüket, rossz mintát mutattak a párkapcsolatra. Vagyis mindenki más felelős a szingliségükért, de ők nem.
Ha tettek is néhány bátortalan kísérletet az ismerkedésre, néhány alkalom után megkönnyebbülve feladták, és megnyugodva tárják szét a kezüket: „hát, én mindent megpróbáltam, de nem sikerült”. És boldogan húzódnak vissza a kis szobájuk biztonságába és kényelmébe, mert ott legalább nyugalmuk van, nem kell kockázatot vállalni, megmérettetni egy-egy randin. Nem kell szembenézni a visszautasítás kockázatával, vagy esetleg azzal, hogy mégis kellek valakinek, és elindulhatna egy kapcsolat, ami tele van bizonytalansággal, és megvan annak a kockázata is, hogy sebezhetővé válok benne, ha beleteszem az érzelmeimet.
Ha tehát így nézzük, akkor igen, azt gondolom, hogy aki egyedül van, az gyakran azért van egyedül, mert nem vállalja a társkeresésnek, a saját személyisége rendbetételének kockázatát. Nem vállal felelősséget életének párkapcsolati területéért.
Aki keres, az talál
Szerencsére nagyon sok olyan társkeresővel dolgozom együtt, akik eljutottak odáig, hogy szembe akarnak nézni azzal, hogy miért akadt el az életük ezen a területen. Ők hajlandók arra, hogy lépésről lépésre feltárják, hogy mi nem működik, miért nem működik az életükben, és elkezdenek azon dolgozni, hogyan lehetne másként csinálni. Máshogy gondolkodni, bátrabbnak, magabiztosabbnak lenni, másként keresni. Sokáig tudom kísérni őket a gondolkodásukban, keresésükben, de egy valamiben nem tudok nekik segíteni: nem tudok helyettük kilépni a saját komfortzónájukból. Nem tudok helyettük elmenni randizni, és nem akarhatom náluk jobban azt, hogy legyen egy társuk. Cselekedni nekik kell. Vállalni azt, hogy kellemetlen elmenni egy online randira, ismeretlenekkel beszélgetni, gyakran az időt pocsékolni.
Mindennek ára van
Igen, ára van annak, ha társat akarsz, és ezt az árat meg kell fizetni. Rá kell szánni az idődet, az energiádat, vállalni kell, hogy visszautasítanak, beszólnak, rád másznak, csak szexet akarnak. Vállalni kell aztán egy alakuló kapcsolat minden kínját, bizonytalanságát is, mert lássuk be, hogy a szerelem sok gyönyörűsége mellé ezt is megkapjuk. Aki ezt az árat nem hajlandó megfizetni, akinek ez kínos, kellemetlen, az bízzon továbbra is a jó szerencséjében!
Én a magam részéről azonban meg vagyok győződve arról, hogy ha valaki valóban nagyon elkötelezett amellett, hogy legyen egy társa, az mindent el fog követni azért, hogy ez az álma megvalósuljon.
Az aktuális párkapcsolati trendek rossz irányba visznek ! Hiányzik a jó példa …..
Igen, lehet, hogy igazad van. Túl sok az elrontott házasság. Persze, ettől még a párkapcsolati ügyeiért ki-ki maga felel.
A párkapcsolati ügyekért két ember felel minimum, de sokszor előfordul, hogy rajtuk kívül más is beleszól abba, ami csak két emberre tartozna ! A családi hagyományok, a baráti kör, az ismerősök és sajnos a politika (a rasszizmus kialakulása) is nehezítheti, hogy két ember harmonikus párkapcsolatban éljen egymással.