A kutatások szerint, minél boldogabb valaki, annál valószínűbb, hogy nagy baráti vagy ismeretségi köre van, hogy van partnere, és van kihez fordulnia a bajban. Minél boldogabb valaki, annál valószínűbb, hogy jó és tartós házasságban él.
Az a jó az egészben, hogy a társas kapcsolatok és a boldogság összefüggése kétirányú. Vagyis a házastárs és a barátok boldogítják az embert, és minél boldogabb az ember, annál valószínűbb, hogy jó párkapcsolata és baráti kapcsolatai vannak. Ebből meg az következik, hogy ha még ma elkezdjük ápolni a kapcsolatainkat, akkor egyre boldogabbak leszünk.
Mert a barátaink, családtagjaink, házastársunk támaszt nyújt a nehéz időkben. Ha gondjaink vannak, nem létezik jobb megküzdési mechanizmus, mint hogy megosztjuk a bajainkat egy olyan emberrel, akiben maximálisan megbízunk, aki meghallgat, biztat, segít abban, hogy megoldást találjunk a problémáinkra. Ráadásul bónuszként átéljük azt is, hogy szeretnek, elfogadnak minket, és mi is szerethetjük őket.
Már sokszor írtam arról, hogy mennyire fontos, hogy ápoljuk a párkapcsolatunkat, hogy időt és energiát fektessünk abba, hogy beszélgessünk, közös élményeket szerezzünk a párunkkal. Most inkább arról szeretnék írni, hogyan ápoljuk a baráti kapcsolatainkat.
A mély és hosszú távú barátságok szintén nagyon fontosak a boldogsághoz. Sajnos nagyon sok gyerekkori, fiatalkori barátság megy tönkre azért, mert valamelyik fél társat talál, megházasodik, gyerekei születnek, a másik pedig valahogy lemarad erről az egészről. Az egyedül maradó félnek pedig egyre kellemetlenebb lesz a „sikeresebb” barátnőjével találkoznia. Persze az is gyakran megesik, hogy a társat találó fél belefeledkezik a párkapcsolat örömeibe, és se ideje, se energiája, se kedve nincs meghallgatni a barátnője problémáit. Aztán jön a kölcsönös vádaskodás, hogy ki és hogyan felelős a kapcsolat megromlásáért.
Pedig mindannyiunknak szükségünk van a régi jó barátokra, akikkel félszavakból vagy egy szemhunyorításból is értjük egymást. Szükségünk van azokra, akik támaszt nyújtanak a bajban, akiket éjfélkori is fel lehet hívni, és akikkel könnyesre röhöghetjük magunkat a régi fényképeken és a nagy sztorikon.
Teremtsünk olyan rituálékat, amelyek lehetővé teszik, hogy ismét rendszeresen találkozzunk. Legyen egy fix időpontunk, amikor találkozunk, és közösen csinálunk valamit! Járjunk el együtt edzeni, tanfolyamra, előadásokra, beszélgetni egy cukrászdába! A lényeg a heti rendszeresség.
A kapcsolatok lényege az őszinte önfeltárás. Amikor megbízhatunk a másikban annyira, hogy tudjuk, hogy senkinek nem mondja el a titkainkat, hogy nem beszél ki minket a hátunk mögött, és nem ad nekünk tuti tanácsot, és nem kéri számon, hogy megfogadtuk-e a tanácsát. És persze cserébe képesek vagyunk ugyanezt nyújtani. Ha csak egy ilyen barátunk van, akkor jó eséllyel indulunk az életnek nevezett akadálypályán.
Azt gondolom, hogy ez az igazi barátság fokmérője. Mert a kudarcban mindig szívesen támogatjuk a másikat, de vajon kibírja a barátságunk azt is, ha a másiknak most jobb, mint nekem??? Na, ez a nagy kérdés. Ha igen, akkor tényleg „öribarik” vagyunk.
És íme az eheti boldogságstratégia: Vedd fel a kapcsolatot egy régi-régi baráttal, akivel már eltávolodtatok egymástól, és találkozzatok! Minden bizonnyal élményekben és tapasztalatokban gazdag találkozás lesz.
Ha van kedved, meséld el, mi történt!
Miért érdemes boldognak lenni?
10 jó ok arra, hogy miért nevess gyakrabban
Nem lehetsz egyszerre irigy és boldog!
Tegyél jót valakivel és boldogabb leszel!