Rágódásmentesítő gyakorlatok

Boldogságunk egyik legnehezebben kezelhető akadálya az a sok-sok negatív gondolat, amely megállíthatatlanul zakatol az agyunkban. Úgy tűnik, mintha védtelenek lennénk velük szemben. Csak jönnek, mennek, keserítenek bennünket. És bármennyire igyekszünk boldoggá válni, valami folyton ezt suttogja az irányítóközpontban: „Na, ne viccelj, te lúzer! Soha se leszel boldog!”

agyalás

Mindenkinek megvannak a „kedvenc” negatív gondolatai: „Te hájpacni! Hogy nézel ki már megint?” „Nem érsz semmit! Egy senki vagy!”, „Ez úgyse fog menni. Minek töröd magad?”

Az a probléma ezekkel a gondolatokkal, hogy azt hisszük, hogy amit gondolunk, az a valóság, hogy ezek a gondolatok igazak, fontosak, parancsoló erejűek. Vagyis szentírásnak vesszük őket. És ettől aztán szörnyen érezzük magunkat.

Valójában pedig ezek a gondolatok csak szavak, amelyek lehetnek igazak vagy hamisak, fontosak vagy lényegtelenek, és kiválóan hatástalaníthatók, ha megtanulunk néhány egyszerű technikát.

Talán tapasztaltad már, hogy az nem működik, hogy megpróbálod nem gondolni ezeket a gondolatokat. Ez kábé annyira működik, mint a „ne gondolj a rózsaszín elefántra!” felszólítás. Vagyis annál élénkebben gondolsz rá.

Az a gondolat jár a fejemben

Hatásosabb a következő módszer. Ha érzékeled, hogy elborítanak a negatív gondolatok, akkor csak mondj annyit magadban: „Az a gondolat jár a fejemben, hogy ez nem fog sikerülni.” Ezzel távolságot teremtesz önmagad és a gondolat között. A technika lényege, hogy megtanuld olyannak látni a gondolatokat, amilyenek: közönséges szavak láncolatának, ami nem biztos, hogy igaz.

Tudatunk, a nagy mesemondó

Az agyunk imád történeteket, vészforgatókönyveket kitalálni, és valójában egy percre se áll le. Olyan, mint egy szünet nélkül sugárzó rádióállomás, ahol a hírek 80%-a megtörtént és jövőbeli katasztrófákról tudósít. Tényleg, a kutatási eredmények szerint gondolataink 80%-a tartalmaz valamilyen negatív elemet. Szokták ajánlgatni, hogy amikor észleled a negatív gondolatot, akkor azonnal helyettesítsd valami pozitívval. Így azonban szinte lehetetlen megszabadulni tőlük, mert a tudatunk folyamatosan nyomja a következő negatív tartalmat. A negatív történet önmagában még nem tekinthető problémának. Csak akkor válik azzá, ha azonosulunk vele, és úgy teszünk, mintha igaz lenne. Célszerűbb inkább, ha felismerjük és azonosítjuk a kedvenc történetünket. Adj neki címet! Például: A lúzer sztori, Az engem senki sem szeret vagy a Képtelen vagyok rá történet. Ha újra felbukkannak az ezzel kapcsolatos gondolataid, nevezd nevén őket, és mondd azt: „Aha, ezt ismerem. Ez a „Kövér vagyok” sztori”. Aztán ne foglalkozz vele tovább! Nem kell megküzdened vele vagy elűznöd, csak ne figyelj rá túlságosan. Hagyd, hogy felbukkanjon, majd eltűnjön. Az energiádat inkább összpontosítsd valami olyasmire, ami tényleg fontos.

énkép

De mi van, ha igaz?

Joggal kérdezheted, hogy akkor mi van, ha a negatív gondolatod tényleg valami igazságra mutat rá. Ha tényleg kövér vagy, és fogynod kellene, de nem megy. Ilyenkor sem az számít igazán, hogy az adott gondolat igaz-e vagy hamis, hanem inkább az, hogy segít-e abban, hogy megoldjam az adott helyzetet. Ne azt kérdezd tehát, hogy igaz-e a gondolat, hanem azt, hogy hasznos-e a számodra. A „nézd meg, milyen undorítóan nagy a hasad!” gondolat egyáltalán nem hasznos: megalázó, kínzó, demoralizáló, bénító. Nem ösztönöz arra, hogy lefogyjál, hanem egyszerűen csak elszomorít, és hogy megvigasztald magad, inkább benyomsz még két krémest. (Ha téged motivál ez a gondolat, és ettől elkezdesz egészségesebben táplálkozni, akkor számodra hasznos a fenti monológ.)

Az esetek többségében azonban az önkritikus gondolatok nem motiválnak tettekre, inkább bűntudatot, stresszt, lehangoltságot keltenek.

Tehát még egyszer: ha jönnek az önkritikus gondolataid, akkor a következő kérdéseket érdemes feltenni:

Segíthet nekem ez a gondolat abban, hogy javítsak az életemen?
Mit nyerek vele, ha elhiszem ezt a gondolatot?
Segít ez a gondolat abban, hogy javítsak az életemen?

Ha a válaszod nem, akkor használhatod a következő technikákat.

Köszönd meg az agyadnak!

Nagyon egyszerű hatástalanító technika, ha megköszönöd az agyadnak: „Ó, igen! Ez a lúzer vagyok történet. Köszönöm tudat, hogy ezt ismét megemlítetted.” Majd lépj tovább, és végezd a dolgodat!

Vicces hangok technikája

Ha ettől sem tűnik el, és különösen makacs gondolattal van dolgod, akkor válassz magadnak egy vicces rajzfilmfigurát, és képzeld el az ő hangján a mondatokat. Ha Pumukli hangján hallod, hogy „engem nem szeret senki, mert csúnya vagyok”, azt azért már nem lehet annyira komolyan venni…

Az eheti boldogságfokozó gyakorlat: Figyeld meg, hogy melyek a „kedvenc” negatív mondataid, és a fenti technikák segítségével próbáld hatástalanítani őket. Majd írd meg, hogyan boldogultál!