Szeretni egyszerű?

Milyen jó is volna! Csak meg kell találni azt a valakit, aki szeret életem végéig, és akivel boldogságban élhetek vénséges vén koromig. Ehelyett pedig nem látok mást, mint emberek végtelen tömegeit, akik fájdalmat, szomorúságot, magányt, keserűséget élnek meg, mert a legfontosabb szeretetkapcsolataikban olyan sérülések érték őket, amit évekig tart kiheverni.

Hogy van ez? Azt hisszük, hogy szeretni mindenki tud, alapvető dolog, hogy szeretjük a családtagjainkat, gyerekeinket, szüleinket, párunkat. Aztán egyszer csak csodálkozva nézünk körül, mert állandóan veszekszünk, és kétségbeesetten mondogatjuk magunknak meg a másiknak, hogy „de hát én szeretlek téged”. A kapcsolat mégsem működik. Hogy miért nem? Mert van egy misztifikált képünk a szeretetről.

A misztifikált szeretet

Van egy erősen misztifikált képünk arról, hogy mit jelent szeretni. Sokan abban látják a szeretet lényegét, hogy őket szeretik. Rengeteg egyedülálló arra vár, hogy találjon végre valakit, aki úgy szereti őt, ahogy az neki jólesik. Amikor megkérdezem tőlük, hogy kire is vágynak igazából, nagyon ritkán jön az a válasz, hogy „legyen olyan ember, akit képes vagyok szeretni”. Ha el is hangzik ez a mondat, általában úgy folytatódik, hogy az illető pontos leírást ad vágyainak tárgyáról. Vagyis azt hisszük, hogy szeretni egyszerű, csak meg kell találni a megfelelő tárgyat, a vonzó társat.

A következő nagy tévedés, hogy összekeverjük a szerelem kezdeti élményét azzal, amikor tartósan szeretjük az illetőt. Amikor összejön két idegen, leomlanak köztük a falak, szoros közelséget élnek meg. Rajongásuk hevességében szerelmük nagyságának bizonyítékát látják, holott ez a nagy érzelmi felfokozottság inkább csak a korábbi magányosságuk mértékét bizonyítja. Ahogy telik az idő, visszaállnak az énhatárok, rádöbbennek arra, hogy mennyire különböznek egymástól, csalódottnak, becsapottnak érzik magukat. És itt gyakran véget is ér a kapcsolat, mert kiderült, hogy „mégsem te vagy az Igazi”.

Mi is a szeretet?

Erich Fromm A szeretet művészete című könyvében a következőket mondja erről.

A szeretetet olyan egyesülés, amelynek során az ember megőrzi az egyéniségét, de nem olvad egybe a másikkal. A két élőlény eggyé válik, de mégis megmarad kettőnek.

A szeretet tevékenység, és nem passzív érzelem. Nem a nagy lobogást jelenti, hanem azt, hogy képes vagyok adni a másiknak: az időmet, a figyelmemet, a tudásomat, a jókedvemet, a bánatomat. Azok a gyerekek, akiktől rendre azt hallom, hogy „a szüleim soha nem érnek rá”, óriási szeretethiánnyal küzdenek. Az a feleség, aki arra panaszkodik, hogy a férjem minden este 10 után ér haza, nem érzi magát szeretve. Ez így nem szeretet. Hiába állítják szóban az ellenkezőjét, és hiába próbálják a jelenlétüket drága ajándékokkal kompenzálni.

A szeretet képessége a személyiség fejlettségétől függ. Csak az képes jól szeretni, aki úrrá lett a saját függőségein, a mások kihasználásán, és megtanult hinni a saját erőiben. Aki viszont minden kapcsolatában azt keresi, hogy szeressen végre valaki, különben meghalok, nem szeret, csak csimpaszkodik. Neki először is a saját sebzettségét kellene meggyógyítania.

A szeretet magában foglalja a törődést, a felelősséget, a tiszteletet és az ismeretet.

Törődés: aki szeret, cselekvő módon törődik annak az életével és fejlődésével, akit szeret. Az a szülő, aki csak este 10 után ér haza, és csak az alvó gyerekét látja, hogy képes törődni vele? A kicsi gyereket nagyon nem hatja meg az a válasz, hogy „úgy törődöm vele, hogy eltartom”. Ő ettől még óriási hiányt fog megélni, és komolyan sérül.

Felelősség: a szeretet önkéntes elkötelezettség a másik mellett. Állandó, megbízható szövetségesnek lenni akkor is, ha éppen semmi kedvem hozzá, vagy rettenetesen fáradt vagyok. A társam mellett maradni akkor is, ha az bajba került, beteg lett, ápolni az idős szülőt, nagyszülőt még akkor is, ha az rengeteg időt, energiát vesz el. Aki valóban szeret, azért teszi, mert így döntött, függetlenül attól, hogy a szeretet érzése megvan-e benne. Lássuk be, időset gondozni, gyereket nevelni nem mindig jó érzés, és gyakran vannak közben erősen negatív gondolataink, de ha szeretjük az illetőt, összeszorított foggal is csináljuk.

Tisztelet: A tisztelet nem azonos a csodálattal, félelemmel vagy bámulattal. Inkább az a képesség, hogy olyannak látunk valakit, amilyen valójában. Egyszerre jónak és rossznak, hús-vér embernek. Tiszteletben tartani a másikat azt jelenti, hogy azt akarom, hogy aszerint fejlődjön, és úgy bontakozzon ki, ahogy azt ő szeretné. Nem jelent tiszteletet, szeretetet az, ha lebecsülöm és folyamatosan piszkálom a gyerekemet azért, mert nem úgy tanul, ahogy azt én szeretném. Sajnos nagyon sokszor látom, hogy diplomás, intelligens szülők elvárják, hogy a gyerekük kitűnő tanuló legyen. Ha ez nem sikerül, akkor lebecsülik, lenézik a saját gyereküket, megvetéssel beszélnek róla.

De az sem jelent tiszteletet, ha elvárom, hogy a társam úgy fejlődjön, úgy változzon, ahogy azt én szeretném, és tegye mindezt azért, hogy engem szolgáljon.

Ismeret: a másik ismeretének nagy mélységei vannak. Azt jelenti, hogy képes vagyok rózsaszín szemüveg nélkül látni a másikat, és nem képzelek bele többet, mint amennyi benne van.

A szeretet azt jelenti, hogy figyelünk a másikra. Ez kőkemény munka, gyakran óriási erőfeszítést igényel. Gondolj arra, milyen nehéz végighallgatni huszadszor is a barátnőd litániáját az aktuális csalódásáról! A figyelem az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy fontos számunkra a másik. Figyelni valakire azt jelenti, hogy értékesnek tartjuk őt, mert az időnket, energiánkat arra szánjuk, hogy meghallgassuk. Jelenti azt is, hogy elfogadom a másikat úgy, ahogy van, ott, abban a helyzetben, ahol van. És nem látom el okos tanácsokkal, nem szeretném megoldani az életét, mert bízom benne, hogy van annyira erős, okos, ügyes, hogy képes maga is megoldani a problémáit.

A szeretet bátorságot jelent, mert állandóan jelen van benne a veszteség kockázata. Aki szeret, az az elutasítást és a veszteséget kockáztatja, és ennek ellenére beleengedi magát a kapcsolatba. A bátorság nem azonos a félelem hiányával. Az a bátor, aki a félelem ellenére is képes szeretni. Aki nem kockáztat, az eleve lemond arról, ami az életet céllal és jelentőséggel ruházza fel. Rengeteg egyedülálló hosszas keresése mögött ez a félelem áll. Nem merik beleengedni magukat egy kapcsolatba, mert rettenetesen félnek az elutasítástól, elhagyástól. Csakhogy így éppen a vágyott élménytől fosztják meg magukat.

Szeretni tehát nagyon nem egyszerű. Mindannyian tévedünk, hibázunk közben, mert mi magunk is a szeretetben megsebződött emberek vagyunk.

Olvass tovább!

További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.

Ha szeretnél őszintén beszélni a problémáidról, csatlakozz a titkos facebook csoportunkhoz: Boldog párkapcsolatért – a következő e-mail címen kérhetsz meghívót: janosiv@szemelyescoach.hu