Ha a párkapcsolatod egy érzelmi hullámvasút…

• Mokaszin
• 2015. december 3. csütörtök

Sok olyan párkapcsolatot láttam már, ami leginkább egy érzelmi hullámvasútra emlékeztetett. A pár tagjai hol imádták, hol gyűlölték egymást, hol egészen közel kerültek egymáshoz, máskor meg érzelmi kilométerek választották el őket egymástól. Egy valamire azonban képtelenek voltak: békésen, harmóniában élni egymás mellett. Mi történik ezekben a kapcsolatokban?

A kapcsolat anatómiája

Azt figyeltem meg, hogy ezekben a kapcsolatokban az egyik félre rendszerint a következő vonások jellemzőek.

• Sosem mondja ki pontosan, hogy mire gondol. Tetteinek okai homályban maradnak előtte,és  a társa sem érti a viselkedését.

• Mindent készségesen megígér, de aztán elfelejti, elkésik vele, vagy éppen „nincs ideje” megcsinálni.

• Óvakodik attól, hogy a legkisebb döntésért is felelősséget vállaljon. Mindent a társára hagy, aztán meg azzal vádolja a párját, hogy az zsarnokoskodik felette, és mindig az van, amit ő akar.

• Fél attól, hogy érzelmi függésbe kerül a társától, és ezt úgy kontrollálja, hogy időnként messzire taszítja magától a párját.

• Fél az intimitástól. Tartózkodó, gyanakvó, nem hajlandó kimutatni a lelki törékenységét. Nem ismeri fel az érzéseit, és gyakran szít veszekedést, hogy távolságot hozzon létre a partnerétől.

• Az élete egy merő káosz, mert mindent befejezetlenül hagy. Például egy kerítés elkészítése neki öt-tíz évig tart. Ha a társa nyaggatja, akkor még tovább…

• Folyton kifogásokat keres, amiért nem ér oda valahová időben, mert képtelen betartani a határidőket és az ígéreteit.

• Krónikus késés. Talán ez a legdühítőbb tulajdonsága. Azzal, hogy megvárakoztat mindenkit, ő szabja meg a kapcsolat szabályait.

• Titokzatoskodás. A beszéde tele van céltalan utalásokkal. „Majd megbeszéljük.” „Talán jó lesz a hétvége.” „Majd még jelzek.” A társa pedig aztán tűnődhet, hogy most ez igen volt-e vagy nem.

• Megsértődik, ha a társa számon kéri rajta az ígéreteit. Ilyenkor azt mondja: „de hát én nem ígértem semmit”.

Mit érez a társa?

• Azt, hogy menten megőrül ettől a következetlenségtől. Összezavarodik, dühöng, kételkedik a saját józan eszében. Egy amúgy nyugodt és racionális ember irracionális dührohamot kap.
• Majd a viselkedése miatt szégyenkezve még ő kér bocsánatot. Vagyis a társa elérte, hogy nem az ő manipultív húzása, késése, hanyagsága kerül a középpontba, hanem a másik ember dühöngése.

Azt remélem, mindenki számára egyértelmű, hogy ahhoz, hogy egy kapcsolat elromoljon, két ember kell. Ahhoz, hogy ezt valakivel meg lehessen csinálni, kell egy ember, aki mindezt eltűri, vagy partner lesz ebben a játszmában.

Hogyan járul hozzá a másik fél ehhez a hullámvasúthoz?

Több lehetséges forgatókönyv is van.

Lehet valaki áldozat típus, aki azt gondolja, hogy az őt fél szívvel szerető partner is jó neki, és hogy ez a kapcsolat is jobb mint a semmi. A felszín alatt fortyognak, és reszketnek a félelemtől, hogy ha bátran kiállnának magukért, a társuk elhagyná őket. Ezért inkább mindent eltűrnek, folyton csak adnak, mindent beletesznek a kapcsolatba, és természetes számukra, hogy a párjuk érzelmi szükségletei elsőbbséget élveznek.

A másik lehetséges forgatókönyv a főnöké. Ők azok, akik tudják, hogy mit akarnak, és nem fogadnak el nemleges választ. Bátorítják ugyan a társukat, hogy mondja el a véleményét, ám ha az a vélemény nem tetszik nekik, akkor kiakadnak, később pedig csodálkoznak, hogy a társuk némaságba burkolózik, és soha többé nem fejti ki a véleményét.

A harmadik forgatókönyv pedig a megmentőé, aki kevésbé harsány stílusú, de hasonlóan diktatórikus. Megmenti a párját a kínos helyzetekből, fedezi a hazugságait. A másikat ez a nagylelkűség azonban nem felszabadítja, hanem szolgaságba dönti, ráadásul megtanulja, hogy bármit megtehet, mert a megmentője úgyis kihúzza a csávából. Tovább nehezíti a helyzetet, ha a megmentésre váró társ a férfi, hiszen hogy lehet tisztelni egy olyan férjet, akit folyton meg kell menteni? Az inkompetensnek beállított férfi nem áll messze az impotenstől…Továbbá a „megmentett” társ egyre dühösebb lesz, hiszen érzi alávetett helyzetét, és a végén még „hálátlansággal” viszonozza a párja gondoskodását.

Már csak az a kérdés maradt, hogyan lehet kikerülni ebből a slamasztikából. A következő bejegyzésben válaszolok.

Olvass tovább!

További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.

Ha szeretnél őszintén beszélni a problémáidról, csatlakozz a titkos facebook csoportunkhoz: Boldog párkapcsolatért – a következő e-mail címen kérhetsz meghívót: janosiv@szemelyescoach.hu