Bocsánatot kérni sokszor nem könnyű, ráadásul gyakran tovább nehezíti a helyzetet, hogy hiába kérjük, mégsem kapjuk meg egy másik ember bocsánatát. Pedig őszinték voltunk, megbántuk, szeretnénk kiengesztelné a másikat, és mégse sikerül. Lehet, hogy egyszerűen csak annyi történik, hogy nem beszéljük a másik ember „bocsánat-nyelvét”.
Egy baráti közösségben hallgattam a múltkoriban, ahogyan egy házaspár veszekedett. Nagyjából a következő történt.
– De hiszen bocsánatot kértem! – dühöngött a férj.
– Nem, nem kértél! – replikázott a feleség.
– Azt mondtam, hogy sajnálom. Az neked nem elég?
– Ezt én nem nevezném bocsánatkérésnek – vágta rá a nő.
Mi is történt itt? A férj őszintén meg volt győződve róla, hogy ő megbánta a tettét, a felesége azonban képtelen volt megbocsátani neki. A feleség pedig azt gondolta, hogy egy „sajnálom” nem elég, ezzel messze nincs elintézve a dolog. Mit lehet ilyenkor tenni?
Gary Chapman, az öt szeretetnyelv kidolgozója azt állítja, hogy a bocsánatkérésnek is több nyelve van, és érdemes megismerni, hogy mi magunk melyik nyelvet „beszéljük”, és a társunk bocsánatát melyik nyelven tudjuk elnyerni. Így nagyobb az esélye annak, hogy nem beszélünk el egymás mellett, és nem játszódik le köztünk a fenti párbeszéd.
Az első bocsánatkérés nyelv: Fájdalmunk kifejezése
Az emberek egy része azt várja el a másiktól, hogy őszintén sajnálja, és bánja is meg, amit tett. A megbántott félnek jólesik, ha látja, hogy a társa érti, hogy mit okozott a viselkedésével. Az emberek egy része tehát arra vágyik, hogy a bocsánatkérő mutassa meg, hogy átérzi az ő fájdalmát, és sajnálja, amit tett. Számukra a bűvös szó a „sajnálom”. Az is segít, ha körülírja, hogyan bántotta meg a viselkedésével.
Nagyon fontos, hogy a testbeszéd összhangban legyen a szavakkal. Például nem igazán számít megfelelő bocsánatkérésnek az, ha az egyik fél azt üvölti, hogy „már bocsánatot kértem!”
Továbbá az őszinte bocsánatkérés mellőzi a kifogásokat. A múltkoriban valaki megbántott, és egy levélben kért bocsánatot, amiben két sor szólt arról, hogy sajnálja, és további tíz, amelyben mentegetőzik, hogy ez nem is volt annyira nagy dolog. Talán mondanom se kell, hogy a tíz sornyi mentegetőzés teljesen negligálta a két sornyi bocsánatkérést…
Szintén semmissé teszi a bocsánatkérést, ha mondjuk a feleség bocsánatot kér, majd a felelősséget áthárítja a másikra, mondván, hogy azért viselkedett ilyen csúnyán, mert a másik ember a viselkedésével ezt váltotta ki belőle. A hibáztatás teljesen tönkreteszi a bocsánatkérés hitelességét. Ezekben az esetekben a másik emberre hárítjuk a felelősséget, és a bocsánatkérésből rögtön támadásba lendülünk, és fényévekre kerülünk a megbocsátástól.
Ha tehát azt gondoljuk, hogy a társunk bocsánat-nyelve a sajnálat kifejezése, akkor a következő mondatok ismét hidat építhetnek közénk.
„Tudom, hogy nagyon megbántottalak, őszintén sajnálom.”
Nagyon rosszul érzem magam, amiért fájdalmat okoztam neked, nagyon sajnálom.”
Gyere vissza a folytatásért, mert van még négy másik bocsánatkérés nyelv!
Olvass tovább!
További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.
Ha szeretnél őszintén beszélni a problémáidról, csatlakozz a titkos facebook csoportunkhoz: Boldog párkapcsolatért – a következő e-mail címen kérhetsz meghívót: janosiv@szemelyescoach.hu
Nekem a bbocsánatkérésről nagyon határozott véleményem van, teljesen egyetértek a cikkel: a relativizálás elveszi a lényegét az egésznek. A mentegetőzés azért néha helyén lehet. Általában nincsenek fekete-fehér helyzetek, többnyire kicsit mindketten hibásak, csak mértéket kell jól megtartani. Szóval csak okosan 🙂 Nagyon várom a következő részt.
Kedves Reni!
Tökéletesen egyetértek veled. Tényleg nincsenek fekete-fehér helyzetek. Ma este jön a következő rész. 🙂