Képtelenség tisztázni vele a helyzetet: a passzív-agresszív személyiség
Találkoztál már olyan emberrel, akivel képtelenség egy konfliktust rendezni? Elsősorban azért, mert a nyilvánvalóan feszült helyzet ellenére sem hajlandó beszélgetni a problémáról, inkább duzzog, szabotálja a kéréseidet, kibeszél a hátad mögött. Na, ő a passzív-agresszív.
A múltkoriban Identity társasjátékot játszottam néhány emberrel, és kiderült, hogy az egyik játékos életében van egy ilyen kezelhetetlen kapcsolat. Vibrál köztük a feszültség, de valahányszor a kliensem megpróbál beszélgetést kezdeményezni a problémáról, az ismerőse elhárítja a témát. A játék keretei között nem adhatok tanácsot, most azonban szeretnék néhány információt megosztani a témával kapcsolatban.
A passzív-agresszív személyiség
Nem ismerem az említett személyt, de kliensem leírása alapján tökéletesen ráillik a passzív-agresszív személyiség leírása.
- Nem képes kifejezni a haragját, mert attól fél, hogy megszégyenítik, hogy ismét vesztesként kerül ki a vitából. Ezért inkább azt mondja, hogy nincs probléma, nem haragszik.
- Visszavonul és duzzog. Inkább vállalja a megbántott áldozat szerepét, mint hogy beleálljon a vitába. Ilyenkor inkább azt mondja, hogy nem is számít az egész.
- Képtelen nemet mondani egy kérésre. Kedvesen beleegyezik, aztán valahogy mégis szabotálja a végrehajtást. Valami mindig közbejön – véletlenül.
- Ha a véletlen nem segít, akkor megcsinálja ugyan, amit kértünk, de csak nagy sokára, és elfogadhatatlan minőségben. De nemet így se mond. Soha.
- Bántóan szarkasztikus. A dühét és agresszióját sértő humorba csomagolja, és ha megbántódsz, akkor még te vagy a hülye, mert nem érted a viccet.
- Piszkálódik, beszólogat, majd amikor dühös leszel, megkérdezi, hogy akkor most mi a baj. És nagyon csodálkozik, amikor a sok kis szurkálódásra egy nagyot odacsapnak.
- Kidumál a hátad mögött, szemtől szemben viszont nagyon kedves.
Mit érez?
Azt érzi, hogy őt mindenki alulértékeli, őt soha senki nem becsüli. Rendkívül fontos számára, hogy mindenkinek az elismerését elnyerje, és ezért inkább soha nem mondja el, ha valamit másként gondol, a dühét pedig végképp elrejti. Kínozza magát, elégedetlen önmagával és másokkal is. Mindig megtalálja a dolgok árnyoldalát. Az egész élete elégedetlenségben és sértettségben telik.
Miért ilyen?
Valószínűleg olyan tekintélyelvű szülők nevelték, akik mellett nem fejezhette ki a véleményét és a haragját. Akkoriban egyetlen eszköz állt a kezében: elszabotálta a rábízott feladatokat.
Mit tehetsz?
- Nem feladatod, hogy szembesítsd a hibáival, és megváltoztasd.
- Tudatosítsd magadban, hogy egy szenvedő embertársadról van szó, aki mélyen bizonytalan önmagában. Így talán kevésbé leszel rá dühös a viselkedése miatt.
- Állíts fel szabályokat, határokat! Ne engedd, hogy elszabotálja a feladatait, ígéreteit. A tetteinek legyen következménye! Ugyan miért változtatna a magatartásán, ha a tetteinek nincsenek következményei?
- Ne nyaggasd, nógasd, hogy változzon meg! Nem tud. Ráadásul ezzel újrateremted azt a közeget, amelyben felnőtt, tehát csak megerősíted a viselkedésében.
- Próbálj asszertív lenni. Fejezd ki az érzéseidet, mondd el, hogyan hat rád a viselkedése. Ha nem hajlandó tisztázni a konfliktusokat, akkor beszélhetsz arról, hogy mennyire fontos neked az, hogy jó kapcsolat legyen köztetek. Hátha ebből meghallja azt, hogy neked fontos a vele való viszony.
- Kérdezd meg a véleményét! Ő mit gondol a helyzetről, milyen javaslatai vannak.
- Ne halogasd a probléma kezelését, mert csak elmérgesedik a kapcsolatotok!
HA szeretnél többet olvasni, itt találsz információkat:
Hogyan veszekedjünk helyesen?
Viták a párkapcsolatban
