Ahogy telnek a hónapok és az évek, az a félisten, akit a társunknak választottunk, Superman-ből egyszerűen csak “a Gézává” válik, akinek szörnyen bosszantó tulajdonságai vannak. Hogyan mondjam meg neki, hogy bosszant?
A Mit tehetünk, amikor a társunk egyre bosszantóbbá válik című bejegyzésemben írtam róla, nagyon fontos, hogy inkább a párunk pozitív tulajdonságaira figyeljünk. Ez így rendben is van, fontos, hogy pozitív légkört teremtsünk otthon. Ez az alap, hogy aztán ebben az elfogadó légkörben szóba hozhassuk a problémáinkat is. Ha így teszünk, ha a kapcsolatunkban nagyobb arányban vannak a dicséretek, akkor nem kerülünk bele egy végeláthatatlan vitaspirálba.
Mondd akkor, amikor felmerül!
Amikor valami nem tetszik a másik viselkedésében, akkor ne várj, hanem tedd szóvá azonnal! Ha csak halogatod a probléma néven nevezését, akkor egyre csak gyűlik majd benned a feszültség, mígnem valami teljesen ártalmatlan apróságon fog kibukni belőled, és akkor majd hatalmasat robban. A másik pedig nem fogja érteni, hogy most miért kell kiakadni egy ilyen kicsinységen. A végén pedig megkapod, hogy egy kiállhatatlan, hisztis nőszemély vagy.
Nevezd nevén a problémát!
Mondd meg konkrétan, hogy mi bánt! Fontos, hogy a viselkedést nevezd meg, és ne a párodat tituláld mindenféle jelzőkkel. Tehát a „Gézukám, már megint egy disznó vagy!”, nem lesz jó. Sőt, ha lehet, akkor a disznó szó se hangozzon el ebben az összefüggésben. Helyesebb, ha inkább azt mondjuk: „Gézukám, amikor így csámcsogsz, akkor elmegy az étvágyam. Kérlek, hagyd abba!” Gézukám ebben az esetben kapott egy visszajelzést a viselkedéséről, és szabadságában áll eldönteni, hogyan cselekedjen.
Nevezd meg az érzésedet és a következményt!
Egy kedves tizenéves ismerősöm panaszkodott, hogy a zongoratanárnője rendszeresen kiabál vele, ő pedig remegve készül az órákra. Már azon gondolkodott, hogy abbahagyja a zenélést. Együtt törtük a fejünket, hogy most vajon mit lehetne csinálni. A következő mondatot találtuk ki. „Gizi néni, amikor így tetszik velem kiabálni, én rettenetesen megijedek, és akkor nem tudok jobban játszani.” És képzeljétek, működött! Gizi néni rájött, hogy fordítva ül a lovon, és az ordítással éppen az ellenkező hatást éri el. Ráadásul a kislány nem volt szemtelen, nem bántotta meg Gizi nénit, csak elmondta az érzéseit, és azt, hogy ez hogyan hat a teljesítményére. Tehát a következő 3 összetevőt használjuk:
- a probléma objektív megnevezése
- az érzéseim megmutatása
- a következmények láttatása.
Ebből a három összetevőből már elkezdhetünk főzni a mindennapokban, de természetesen jócskán lehet finomítani a recepten. Na, ezeket tanítják a kommunikációs és konfliktuskezelési tréningeken.
Ha szeretnél többet megtudni a konfliktuskezelésről, kattints!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: