Mit tehetünk, amikor a társunk egyre bosszantóbbá válik?

Ahogy telik az idő egy párkapcsolatban, egyre több bosszantó vonást fedezünk fel a párunkban. Sőt, azok a vonásai, amelyek a kapcsolat elején még pozitívnak tűntek, egyre idegesítőbbé válnak.

Ahogy már korábban írtam a Honnan tudhatom, hogy ő az igazi? című bejegyzésben, nem arról van szó, hogy „Na, most már kezd kiderülni, hogy milyen is ő valójában.” Elmúlt a hormonkoktél, szűnik a varázs, az idealizált szerelmemből hús-vér ember lesz. Mit tehetünk azért, hogy ne nyírjuk ki egymást az állandó kritizálással és a folyamatos veszekedéssel?

Ha nem teszünk semmit

Ha nem teszünk semmit, akkor könnyen egy aránytalanul kiéleződő vitaspirálban találhatjuk magunkat. Mivel az egyik kritizálja a másikat, az úgy véli, neki is kritizálnia kell a másikat, nehogy alulmaradjon. A kritikák egyre negatívabbá válnak, és egyre hangosabbak lesznek a szóváltások, a felek pedig egyre távolabb kerülnek egymástól. Egy idő után a figyelmünk pedig arra fog irányulni, hogy már megint mit tett rosszul a másik.

Megteremted a saját valóságodat

Rendszerint az lesz valós számunkra, amire figyelünk, és a figyelmünket pedig az érdeklődésünk vezeti. Ha éppen egy Audit akarsz venni, egy idő után azt tapasztalod, hogy az utakon folyton Audik jönnek szembe. Mert ezeket veszed észre. Nagy valószínűséggel sokkal több Opellel találkozol, de te az Audikat fogod észrevenni. Így van ez a párkapcsolatban is. Ha a negatív dolgokat látjuk meg a társunkban, akkor egyre inkább erre fogunk figyelni, és ez egyre inkább valósággá válik számunkra. A végén szent meggyőződésünk lesz, hogy akivel együtt élünk, egy kibírhatatlan alak.

Keresd a jó tulajdonságait!

Az első logikus lépés, hogy tudatosan irányítsuk a figyelmünket társunk pozitív vonásaira. Gondolhatok arra, hogy milyen rendes, hogy reggelente lemegy a boltba kenyérért, ahelyett, hogy azon rugóznék, hogy már megint nem vitte le a szemetet. Ezt elsősorban azoknak az embereknek kellene megszívlelniük, akik megszokták, hogy inkább a negatívumot veszik észre embertársaikban, és szívesen háborodnak fel mindenen, sokat mérgelődnek.

Mondd is el neki!

Ha az első gyakorlatot sikerrel végrehajtottuk, akkor jön a következő lépés: mondjuk is el társunknak, hogy milyen pozitívumot találtunk benne. Ez megfogalmazódhat köszönet és hála formájában is. Például: „köszönöm, hogy ma is friss kenyeret reggelizhetek. Nagyon hálás vagyok, hogy minden nap lemész bevásárolni.” A pozitívum csak akkor válik a közös kapcsolat valóságává, csak akkor válik kapcsolatépítővé, ha ki is mondjuk. Különben a társunk nem fogja tudni, hogy mennyire becsüljük a legapróbb szívességet is, amit nekünk tesz. Ha nem így teszünk, miért várjuk el, hogy a társunk megbecsülje az otthon végzett „láthatatlan” munkánkat?

A hála jótékony hatásáról a Mi mindenért lehetsz hálás bejegyzésben olvashatsz.