Megbékélés a szülőkkel

Ha a szüleinkkel való viszony alapjaiban meghatározza a párkapcsolatunkat, akkor nincs is választásunk? Ha rossz a viszonyunk a szüleinkkel, arra vagyunk kárhoztatva, hogy pocsék párkapcsolatban éljünk? Mi van akkor, ha a szüleim olyan szörnyűségeket tettek velem, amelyekre nincs mentség?

Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy mennyire erősen befolyásolja a szüleinkkel való viszony a párkapcsolatunkat.

Tudok jobb családot létrehozni?

Az első kérdés az, hogy akkor szabadok vagyunk-e egyáltalán egy normális párkapcsolatra. A szabadság ebben az esetben is azt jelenti, hogy abból hozzuk ki a legtöbbet, amilyenné a körülmények alakítottak minket. Más választásunk nem is nagyon van. De a meglévő alapanyagokból főzhetünk finomat. Vagyis bármennyire sebzetten is jöttünk ki a származási családunkból, attól még létrehozhatunk egy jobb családot, ha képesek vagyunk feldolgozni a sérelmeinket, begyógyítjuk a sebeinket. Ha képes vagyok kimondani, hogy „Ők az én szüleim, a legjobbat akarták nekem, így sikerült. Elfogadom ezt a helyzetet”, akkor meg tudok békélni a múlttal, hagyom, hogy múlttá váljon, és szabaddá leszek a jövőre nézve.

Hogyan békéljek meg a bántalmazással, megalázással?

Valóban léteznek szörnyű dolgok, amelyeket a szülők elkövettek a gyerekeikkel szemben: erőszak, verés, megalázás, kíméletlenség, nemi erőszak, elhanyagolás. A megbékélés nem azt jelenti, hogy ezt jóváhagyjuk, vagy átértelmezzük valami „pozitív dologgá”. A rossz rossz marad. Csakhogy a harag a múlthoz láncol, és ez nagyon nem éri meg nekünk. Ezeket a sérelmeket fel kell dolgozni szakember segítségével. Ennek a munkának nincs köze a boldog összeborulós, megbocsátós kibéküléshez. Ez a fajta terápiás munka inkább könnyek, fájdalom és felszakadó sebek között zajlik, de nagyon megéri, mert csak akkor tudunk az életünkben tovább építkezni, ha ezeket a traumákat feldolgozzuk. Azt azért mindenképp a lelkedre csomóznám, hogy szakembert keressél (aki ezt évekig tanultam felsőoktatásban), és ne egy sarlatánt, aki pár nap alatt csodát ígért. A terápiás munka bizony évekig tarthat. A sebeidet sem egy nap alatt szerezted, a gyógyuláshoz sem lesz elég három alkalom, ne dőlj be az üres ígéreteknek!

Nekem nem kell terápia!

Téved, aki azt hiszi, hogy úgy hagyhatja maga mögött a múltat, hogy elhatározza, hogy egészen másként bánik majd a házastársával, gyerekével, mint ahogy a szülei tették. A sebek feldolgozása nélkül a múlt utol fog érni, és észre sem fogod venni, hogy az egyes konfliktusokban a fel nem dolgozott traumák munkálnak, és teszik tönkre szép csendben a kapcsolataidat. Ráadásul a te felelősséged ennek a munkának az elvégzése, más nem teheti meg helyetted. A gyerekkori traumák feldolgozására, a hiányok betöltésére kiválóan alkalmas a belső gyerek munka. Erről ITT olvashatsz.