Csak olyat ne mint az anyám/apám!

Többször írtam már arról, mennyire fontos, hogy úgy menjünk bele egy hosszú távú kapcsolatba, hogy feldolgoztuk a származási családunkból hozott sérüléseket. Ellenkező esetben sebzettségünkkel szétromboljuk a gyönyörűen induló kapcsolatunkat.

Csak ne legyen olyan mint az apám/anyám!

A párválasztás nem ritkán tudatos ellen-választás. Gyakran mondja egy nő, hogy másként akarom csinálni, mint az anyám. Olyan férfit szeretnék, aki tökéletes ellentéte az apámnak. Ezek a nők a párválasztás segítségével akarnak szabadulni a múltbéli negatív tapasztalataiktól. Csakhogy ha arra építjük az életünket, hogy mindenben az ellenkezőjét tesszük annak, amit a szüleink csináltak, ugyanúgy a múlt foglyai maradunk. Mondok néhány példát.

A férfi, aki harcban áll az anyjával

Az a férfi, aki felnőttként harcban áll az anyjával, nem lehet igazán szabad a felesége iránti szeretetre. Ha elutasítja az anyját, a lelke mélyén az egész női nemet utasítja el. Az a nő, akit az anyja ellentéteként választ, egy idő után azt fogja érezni, hogy a férje mélyen elítéli az összes nőt a világon, többek között őt is. Ha pedig gyerekük születik, anyává válva a nő már nem lehet a férfi anyjának tökéletes ellenképe. Ráadásul az évek során rendszerint kiderül, hogy mennyire sok közös vonása van az anyósával. Ezek a nők sajnos az évek alatt azzal szembesülnek, hogy a férfi őrájuk vetíti ki az anyjával szembeni ellenszenvét, és a nő azt érzi, hogy valami olyasmiért kell szenvednie, amihez valójában köze sincs.

A nő, aki harcban áll az apjával

Az a nő, aki a lelkében elutasítja az apját, szintén olyan férfit válasz, aki az apa tökéletes ellentétének tűnik. Ha az apa hirtelenharagú, akkor a nő szelíd, visszahúzódó férfit választ. Csakhogy egy idő múlva kiderül, hogy a férj szelídségének is megvannak az árnyoldalai. Például nem áll a sarkára, amikor meg kell védeni a nőt egy szabadon kószáló kutyától, a gyerekekkel szemben mindig az anyának kell szabályokat állítania, a férfi pedig a kedvesség szobraként tetszeleg. A nő egy idő elkezdi megvetni mint férfit. Elkezdi kritizálni, leértékelni. Egy idő után azonban a galambszelíd férfinél betelik a pohár, és iszonyatosan ordítani kezd, a nő pedig megállapíthatja, hogy lám, lám, pontosan olyan vagy, mint az apám, minden férfi egy állat. Tehát a férfi egyáltalán nem tud jót tenni: ha szelíd és türelmes, akkor ő lesz a tutyimutyi papucsférj, ha pedig az asztalra csap, akkor férfi-állattá válik. Vagyis akár tudatában van a nő, akár nem, a férfihez fűződő viszonyát erősen befolyásolja az apjával való viszonya. Akkor is, ha több száz kilométerre laknak egymástól, akkor is, ha nem beszélnek évek óta, és akkor is, ha az apa rég halott.

Az azonos nemű szülővel való viszony

Legalább ilyen fontos az azonos nemű szülővel való viszony a párkapcsolat szempontjából. Ha egy nő mélyen legbelül elutasítja az anyját, vele együtt a saját nőiességét fogja elutasítani. Felnőttként sikeres lesz a szakmájában, azonban amikor a párkapcsolat vagy a gyerekvállalás témája kerül elő, nagy bajban lesz, hiszen mindkettő lemondásokkal jár, és ez az anyja áldozat szerepére emlékezteti. Különösen akkor igaz ez, ha az anyja feláldozta magát a család és a gyerekei oltárán, és az áldozat szerepében tetszelgett. A felnőtt nő viszont ezzel egy olyan lehetőségtől (párkapcsolat, gyerek) fosztja meg magát, amire közben nagyon vágyik.

A megoldás a szülőkkel való megbékélésben rejlik, erről szól majd a következő bejegyzés.