Az önbizalom növelésén sokszor azért is olyan nehéz dolgozni, mert minél sebzettebbek vagyunk, annál jellemzőbb lehet ránk a torzult gondolkodás, amely a nehéz helyzetekben automatikusan aktivizálódik.
A „kell/muszáj” gondolata
Amikor valamilyen kellemetlen kötelességünknek kell eleget tennünk, akkor a „kell” felerősödik a gondolatainkban, és tehetetlennek érezzük magunkat, úgy gondoljuk, hogy nincs befolyásunk az eseményekre. Ha például egy végtelenül unalmas és haszontalan értekezleten „KELL” részt vennünk, ahol nem várják el tőlünk az aktív részvételt, idegeskedhetünk azon, hogy csak az időnket rabolják, tehetetlenek és lúzerek vagyunk, hogy egy ilyen béna munkahelyen dolgozunk. Vagy kitalálhatunk valami hasznos elfoglaltságot: álmodozhatunk, tervezhetünk stb. Ezzel máris a saját kezünkbe vettük a helyzet irányítását.
Túláltalánosítás
Klasszikus gondolat: „én mindig így járok”, „nekem soha semmi sem sikerül”, „én mindenre alkalmatlan vagyok”. Ehelyett gondolhatom azt, hogy ez a próbálkozás most nem sikerült, nézzük meg, mit tanulhatok az esetből.
Felnagyítás
Ha történik valami megszégyenítő esemény, gyakran azt gondoljuk, hogy „nekem most végem”, „ez katasztrófa, rettenetes, ennél borzalmasabb már nem is történhet”. Ilyenkor érdemes megkérdeznünk magunktól, hogy tíz év múlva is számítani fog ez az esemény? Az esetek 99%-ában nemleges lesz a válasz. Akkor pedig mégsem történt katasztrófa, csak egy kellemetlen esemény.
Gondolatolvasás
Amikor szorongva figyelem a másik arcát, hogy vajon mit gondol rólam. És rendszerint azt olvasom le mások arcáról, hogy unalmas, szánalmas, szerencsétlen flótásnak tartanak, és csak szánalomból mondanak mást. Valójában rendszerint félreértjük a leolvasott jeleket.
Perszonalizáció
Amikor önmagamat okolom mindenért. A gyerekeim hibás neveléséért, a szüleim öregedéséért, sőt, ha igazán tehetséges vagyok, akkor a globális felmelegedésért is. Valójában nincs ekkora hatalmunk mások élete felett, ki-ki a saját sorsának kovácsa. Fölöslegesen gyötörjük magunkat.
Jövendölés
A jövőben csak még rosszabb lesz. Semmi esély nincs a javulásra. Ebben mi magyarok világklasszisok vagyunk.
Vitatható forrásokból származó vélemények elfogadása
Hiába dicsér engem 99 ember, én annak az egy embernek a véleményére figyelek, aki elmarasztal. Az az egy fáj, mert azt gondolom, hogy ő tudja az igazságot, még akkor is, ha semmiféle témába vágó ismerettel nem rendelkezik. Gondoljatok arra, hogy tud fájni egy elmarasztaló, trollkodó bejegyzés! Pedig valójában semmit nem számít!
Azt gondolom, nincs ember, aki legalább időnként ne csúszna bele legalább egy ilyen gondolatkörbe. Érdemes ilyenkor megállni, és végiggondolni, hogy mi is történik velünk, igaz-e, objektív-e az, amit gondolunk.
Önbizalom-növeléshez ITT találsz segítséget.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: