Így vezet a másik kritizálása váláshoz

Vannak bizonyos viselkedési minták, amelyek előre megjósolhatóan elmélyítik a konfliktusokat, és nagy eséllyel vezetnek váláshoz, szakításhoz. Ismered meg őket, hogy még időben feltöltsd a szakadékot kettőtök között!

Okos kutatók szerint ha durván indul egy veszekedés, akkor egészen biztos, hogy a kapcsolat megromlásával fog végződni. Állítólag egy 15 perces vita első három percében eldől, hogyan fog végződni a veszekedés. Ráadásul ha az indulatok elszabadulnak az első percekben, azokat már nem lehet visszagyömöszkölni a palackba, bárhogy is törekszünk rá. Nézzük tehát, hogyan mélyülhet el úgy a konfliktus, hogy az váláshoz, szakításhoz vezet.

1. Kritika

A kritika kiválóan alkalmas arra, hogy éket verjen a pár tagjai közé, akik valaha szerették egymást. De tulajdonképpen mi számít kritikának? Ha a társunk személyét vesszük célba, és nem a cselekedeteit. Ha ilyesféle mondatok hagyják el a szánkat: „Te olyan önző és elkényeztetett alak vagy.” „Nem gondolod, hogy egyre lustább vagy?” Sokan a kritikájukat kérdésnek álcázzák, és azt hangoztatják, hogy az nem is kritika volt, és ezzel védekeznek: „De én csak egy kérdést tettem fel.” Természetesen nem arról van szó, hogy a társunk mindenben tökéletes, és bármit is tesz, azt szó nélkül kell tűrnünk. De különbség van kritika és észrevétel között. Az észrevétel a tettekre koncentrál és nem a személyre. Például: „Nagyon megalázva érzem magam, ha ilyen hangon beszélsz velem.” Ezzel szóvá tettem a történteket, és nem a másikról, hanem magamról beszéltem. Sokan mondják erre azt, hogy a partnerük kiröhögné őket, ha ilyeneket mondanának. Valószínűleg az a párkapcsolat már túl van azon a szakaszon, hogy még tisztelettel tudnának bánni egymással.

2. Megvetés

Ez egyenes következménye az első pontnak. Akit rendszeresen kritizálnak, egyre nagyobb megvetést fog táplálni a másik iránt. Lehet, hogy eleinte megpróbál megfelelni a másiknak, de ha ez nem segít, feladja, magába fordul, és már nem fogja érdekelni, hogy mit vár el tőle a másik. Marad a megvetés, ami előbb-utóbb kiül az arcára, megjelenik a szavaiban, tetteiben. Egy gúnyos kacaj, a másikat nevetségessé tevő utánzás, a bántó humor, az állandó beszólogatások jellemzik ezt a szakaszt. A megvetés mindig fájdalmat okoz a másiknak, mert ellenszenvet közvetít, szó sincs már itt a másik tiszteletéről, szeretetéről. Vagyis a konfliktus mélyül, a pár tagjai fénysebességgel távolodnak egymástól.

3. Védekezés

A felek már feladták az egymással vívott harcot, elkövetkezik a nagy csöndek időszaka. Önmagukat próbálják megvédeni, és már nem a közös ügy, a kapcsolat fontos, hanem az, hogy valahogy visszaszerezzék az önbecsülésük morzsáit. A védekező személy nem ismeri be, hogy neki is része van a probléma kialakulásában, hanem egyértelműen a másik felet hibáztatja.

4. Felépülnek a falak

A sok bántás vastag, áttörhetetlen falat épít kettőjük közé, és elkezdenek külön életet élni a közös fedél alatt. Már nincsenek viták, mindenki csendes magányban éli a saját életét. A felek ilyenkor párhuzamos életet élnek, és sokkal könnyebben bonyolódnak külső kapcsolatokba. Innen már csak egy lépés a szakítás.

Fontos, hogy ismerjük ezeket a szakaszokat, hogy még az elején megállíthassuk a folyamatot. Ha az elején nem csípjük el, olyan ez, mint a lavina: mindent visz.

A konfliktuskezelés fejlesztéséhet itt találsz segítséget.