Elvitathatatlan kapcsolati jogaink

• Mokaszin
• 2015. április 10. péntek

Az önbizalomhiánytól szenvedő ember gyakran nem ismeri a jogait. Itt most nem arról beszélek, hogy járatlan a törvényben, hanem hogy nem ismeri azokat az alapvető jogokat, amelyek a kapcsolataiban megilletik. Így aztán nem is tud kiállni magáért.

Jogom van ahhoz, hogy másokkal egyenrangú, intelligens emberként kezeljenek.

Nem kell eltűrnöm, hogy mások a koruk, nemük beosztásuk miatt felettem állónak érezzék magukat, manipuláljanak, megalázzanak. Nem kell eltűrnöm ezt sem a szüleimtől, sem a főnökömtől.

Jogom van ahhoz, hogy a tetteimért, viselkedésemért ne kelljen magyarázkodnom, és ne kérjek bocsánatot.

Ha felnőtt és másokkal egyenrangú vagyok, akkor nem kell a viselkedésemet, döntéseimet megmagyaráznom másoknak, hogy aztán ők eldönthessék, hogy helyesen cselekedtem-e vagy sem. Természetesen nekik meg joguk van ahhoz, hogy kifejezzék a viselkedésemmel kapcsolatos véleményüket, de aztán magam dönthetem el, hogy jogosnak érzem-e a kritikájukat vagy sem. Senkinek nincs joga bűntudatot kelteni bennem.

Jogom van ahhoz, hogy kifejezzem az érzéseimet, a véleményemet vagy a meggyőződésemet.

Nem kell szégyellnünk magunkat a véleményünk vagy hitbeli, politikai meggyőződésünk miatt.

Jogomban áll igent vagy nemet mondani.

Nem vagyok köteles igent mondani csak azért, mert mások ezt várják el tőlem. Viszont mérlegelnem kell, hogy a döntésem milyen eredményt hoz rövid és hosszú távon, és szabadon dönthetek. De senkinek nincs joga ahhoz, hogy manipuláljon vagy erőszakoskodjon velem azért, hogy igent mondjak.

Jogom van ahhoz, hogy megváltoztassam a véleményemet.

Csak az ökör következetes. Az ember folyamatosan változik, és az, amiben tíz éve hittem, ma már lehet, hogy ostobaságnak tűnik. Teljesen normális, ha megváltoztatjuk a véleményünket vagy a döntéseinket.

Jogom van hibázni, és felelősséget vállalni a hibáimért.

Nem vagyok félisten, gyakran rontok el dolgokat. Hibázni normális és emberi dolog, emiatt nem kell se hibásnak, se bűnösnek, se butának éreznem magamat. Ha beismerem a hibámat, ezzel gyakran elejét vehetem a konfliktusoknak.

Jogom van azt mondani, hogy nem tudom.

Nem kell elhitetnem másokkal, hogy minden kérdésükre tudom a választ, mert így csak nevetséges helyzetbe hozom magamat. És nem kell szánalmasan butának éreznem magam, ha valamit nem tudok.

Jogom van ahhoz, hogy egyesek ne tartsanak szimpatikusnak.

Bizonyos helyzetekben, kapcsolatokban elkerülhetetlen, hogy szembekerüljek másokkal. A véleményükkel, érdekeikkel, szándékaikkal. Ezekben az esetekben nem fog szimpatikusnak tartani a másik, és ettől még nem dől össze a világ. Nem szabad hagyni, hogy a magunkról alkotott képünk azon alapuljon, hogy mit gondolnak rólunk mások.

Olvass tovább a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/