Életünk során gyakran előfordul, hogy elakadunk, problémába ütközünk. Rendszerint nehéz elfogadni, hogy a dolgok nem úgy történnek, ahogy azt elképzeljük, vagy ahogy szerintünk lenniük kellene. Ennek az állapotnak a szemléltetésére a gödör szimbólumát használom.
Tegyük fel, hogy mendegélsz, és egyszer csak hasra esel. Nincs gödör, csak elnyaltál, de úgy, hogy kínodban kaparod a földet. Mi történik ilyenkor a fejedben?
Öngerjesztés
Kérdések sora következik. Miért történt ez? Miért éppen velem? Hogy tehette ezt velem? Vagyis nem azt nézed, hogy mi történt valójában (elestél, de fel lehet állni, és továbbmenni), hanem kétségbeesetten keresed az okokat. Belehergeled magad, dühöngsz, másokat okolsz, és a tíz körmöddel kaparod a földet. Egyszer csak azt veszed észre, hogy egy gödörben ülsz. Mire észreveszed, már jó mélyen.
Önvád
Ha önvádló típus vagy, akkor elkezded bebeszélni magadnak, hogy azért is te vagy a hibás, mert elhagytak. „Miattam van minden, mert én egy szerencsétlen alak vagyok, aki mindent elront.” Ha már sikerült elhitetned magaddal, hogy a globális felmelegedést is te okoztad, akkor elkezded sajnálni magadat.
Önsajnálat
„ÉN ezt nem érdemlem. Engem mindenki csak bánt. Miért nem az van, amit érdemlek? Miért ilyen nehéz az életem?” Sírsz, szomorkodsz, sajnáltatod magad, panaszkodsz. A barátok ebben a stádiumban szoktak lelépni, mert megunják, hogy hetek-hónapok óta ugyanazt hallják, és nem látnak javulást, bármennyire is igyekeznek segíteni.
Mások okolása
Ha téged sajnálni kell, akkor te nem lehetsz hibás, így ebből logikusan következik, hogy mások a hibásak. Elkezdesz felelősöket keresni. Ezzel még tovább taszítod magadtól az embereket. A saját gondolataid annyira hangosak, hogy a többieket meg sem hallod.
Ragaszkodás a gödörhöz
Kezd az állapot állandósulni. Megbékélsz a gödröddel, kicsinosítod, és berendezkedsz benne. „Végül is jó itt nekem, innen mélyebbre már nem juthatok. Ha nem megyek sehová, legalább nem ér csalódás. Szép nagy ez a gödör, büszke vagyok rá, mások ebbe már belepusztulnának. Én vagyok az, akit úgy emlegetnek, hogy az a szerencsétlen ember a rohadt nagy gödörrel.”
Van, aki azért ragaszkodik a problémáihoz, mert életében először emiatt odafigyelnek rá. Erre az érzésre annyira rá lehet szokni, hogy ettől kezdve folyamatosan problémákat lehet gyártani. Csakhogy a figyelem, lehet, hogy csökkenni fog, hiszen a környezet hozzászokik az állandó problémákhoz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: