A szülő, aki megaláz

A legtöbb szülő időnként sértő módon szól a gyerekéhez. Megbántja, megalázza, kigúnyolja. Mindenkivel megesik. Probléma akkor van, ha ez rendszeressé válik. A szavakkal okozott bántások nehezebben gyógyulnak, mint a testi sebek.

Becsmérlés

Ebből a szempontból két fajta szülő van: az egyik nyíltan és gonoszul becsmérli a gyerekét. Hülyének, semmirekellőnek, rondának vagy gonosznak nevezi őt. Mások, nem ennyire direkt stílusban heccelő, szarkasztikus megjegyzésekkel, sértő gúnynevekkel, finoman lekezelő kijelentésekkel támadják sorozatosan a gyereket. Az ilyen szülők a sértést gyakran humorral leplezik. Például: „Te biztosan nem álltál kétszer sorba, amikor az észt osztogatták.” És utána hozzáteszik, hogy tudja a gyerek, hogy csak viccből mondtam. Pedig a gyerek nem tud különbséget tenni igazság és tréfa között, és amikor megsértődik, azzal vádolják, hogy nem érti a viccet. Gonosz és alattomos módszer, és rendkívül mély sebeket ejt a gyerek önértékelésén.

„Én csak a javadat akarom.”

Sok szülő útmutatásnak álcázva osztogatja verbális sértéseit, és persze mindig hozzáteszi, hogy „Azon igyekszem, hogy jobb embert faragjak belőled.”. Vagy „A világ kemény hely, mi pedig arra tanítunk, hogy elviseld.” Esetleg ahogy ezt a minap hallottam a buszon: „ A világ szar hely, szokj hozzá!” Mivel a kritikákat, sértéseket a nevelés álarca mögé bújtatják, különösen megnehezíti a gyerek számára, hogy felismerje ezek bántó voltát. Sőt ha felnő, akkor sem jut eszébe a gyenge önbecsülését az elhangzott bántások számlájára írni.

A maximalista szülő

A maximalista szülő abban az illúzióban él, hogy ha sikerül tökéletes gyereket nevelnie, az önnön tökéletességét bizonyítja. A gyerek kudarca a saját kudarca is egyben. A maximalista szülő elérhetetlen célokat, és megvalósíthatatlan elvárásokat támaszt a gyerekével szemben. A gyerek pedig vagy hajt a végletekig, és mindent megtesz, hogy teljesítsen, és a hatalmas nyomás alatt súlyos pszichológiai és pszichiátriai problémákat fejleszt ki magában. Például hozzászokik a gondolathoz, hogy ő csak akkor jó, ha teljesít. Tehát a saját önbecsülését a teljesítményétől teszi függővé. Vagy a kudarctól való félelem arra készteti, hogy halogassa a feladatait, azok egyre csak halmozódnak, ő pedig bénultan figyeli, hogy elsöpri a lavina.

A bántások hatása

A gyerekek leginkább a szüleikkel szemben kiszolgáltatottak. Ha a mindentudó szülő folyton azt mondja, hogy „hülye vagy, fiam”, akkor az úgy is van. A gyerek mi alapján vonhatná kétségbe a „nagy és okos” szülőjének a véleményét? Mindezeket a véleményeket tehát elfogadja, ilyennek fogja látni magát, és ezek az állítások önbeteljesítő jóslatként fognak működni. Ha szülőként folyton lehülyézed a gyerekedet, akkor ugye nem várod, hogy kiválóan fog teljesíteni az iskolában? Ő megteszi neked azt a szívességet, hogy teljesíti a jóslatodat. Mert tényleg hülyének tartja magát.

http://www.szemelyescoach.hu/