Hogyan kelthetek szimpátiát a munkahelyemen?

Azt hiszem, mindenki szereti, ha szeretik. De vajon hogyan érhetjük el, hogy szeretetreméltónak találjanak bennünket a munkahelyünkön?

Érdeklődj!

Köztudott, hogy az emberek többsége imád magáról beszélni. Ha nyitottak vagyunk, képesek vagyunk nyugodtan végighallgatni őket, miközben mi egy szót sem szólunk, boldogan köszönnek el azzal, hogy „jaj, de jót beszélgettünk!”. Vagyis növelhetjük a népszerűségünket azzal, ha őszinte érdeklődést tanúsítunk mások iránt. Ha ezt két hónapon át gyakoroljuk a munkatársainkon, több barátot szerzünk, mint ha két éven át igyekeznénk felkelteni az érdeklődést önmagunk iránt.

Ne pletykálj!

Az emberek többsége szívesen ad tovább szaftos részleteket a kollegái viselt dolgairól. De vajon a pletykálkodónak származik-e bármi haszna az egészből? Talán így gyűjt barátokat? A válasz határozottan: nem! Akivel ma pletykálkodom, és együtt tárgyalom ki a főnök borzasztó jellemhibáit, az holnap valószínűleg engem fog mószerolni a főnöknél. Kutatók végeztek egy kísérletet, amelyben egy felvételt mutattak kísérleti alanyoknak. A résztvevők olyan filmfelvételt néztek meg, amelyen a szereplők egy harmadik személyről pletykáltak. A végén arra kérték a kísérleti alanyokat, hogy értékeljék a beszélő személyiségét. Az alanyok egyértelműen a beszélőnek tulajdonították azokat a negatív vonásokat, amelyekről az beszélt, és amivel mást vádolt. Vagyis amikor másról pletykálunk, akkor a hallgatóság önkéntelenül hozzánk társítja az általunk leírt jellemvonásokat. Szóval inkább mondjunk szépeket kollégáinkról, és akkor bennünket is kellemes személynek tartanak majd.

Spontán szívességek

Egy csésze kávé, egy kis csoki, egy bók, udvarias gesztus. Ez mindenkinek jólesik, és az emberek többsége ezeket az apró gesztusokat hajlamos rövid időn belül viszonozni. Szeretjük azokat, akik szívességet tesznek nekünk, és akiket szeretünk, azoknak szívesen segítünk. Ráadásul meghökkentően kevés elég ahhoz, hogy valakit megkedveljünk, és megdöbbentő az is, hogy milyen sokat vagyunk képesek adni azért a kevésért. Persze azért nem árt vigyázni. Az a szívesség a leghatásosabb, amely apró és ötletes. Ha túl nagy erőfeszítést teszünk, hogy segítsünk, az a másik felet többnyire nyomasztja, hogy viszonoznia kell. Rosszul sülhet el az egész, ha az önbecsülésében sértjük azt, akinek adunk, mert azt hiheti, hogy azért kapott segítséget, mert azt feltételeztük, hogy maga nem képes boldogulni. Ha az illetőnek túl alacsony az önbecsülése, hátsó szándékot is sejthet a dolog mögött. Tehát csak aprót és kicsit segítsünk! Az ötlet a fontos, és hogy úgy látsszon, a szívesség szívből jön.

Olvass tovább a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/