Mentális állapotunkat jelentősen befolyásolja párkapcsolatunk minősége, és fordítva is: személyiségünk nagymértékben meghatározza a párválasztásunkat és a párkapcsolatunk minőségét.
Sajnos a lelki egészség nem alakul ki magától, sok önismereti munka szükséges hozzá, ami ráadásul fáradsággal, néha fájdalommal jár. Ennél azért jóval egyszerűbb azt mondani, hogy boldogabb lennék, ha te többet segítenél a háztartásban, a gyereknevelésben, ha jobban becsülnél, kevesebbet kritizálnál. Vagyis azt hisszük, hogy a boldogságunk a párunk viselkedésétől függ. Igazából ez teljesen téves felfogás. A boldogságunkért nagyon sokat tehetünk, és az, hogy hogyan viselkednek velünk mások, igenis rajtunk múlik. Önbecsülés és asszertivitás (önérvényesítés kérdése) az egész.
Ki a hibás?
Vannak, akik minden konfliktusért, problémáért magukat hibáztatják. Ők a felelősek társuk rosszkedvéért, gyerekük sikertelenségéért. Mások viszont örömmel hárítanak minden felelősséget a másikra. Valójában mindkét hozzáállás téves. Nem az a lényeg, hogy ki a hibás, hanem az, hogy mi a megoldás, és ezért mit tudunk tenni közösen. Ráadásul egy kapcsolat elrontásához mindig két ember kell. Olyan nincs, hogy egy párkapcsolat felbomlásában csak az egyik fél a ludas.
Az elfogadás
Sokan azt gondolják – sőt eleve úgy mennek bele egy kapcsolatba – hogy majd ők megváltoztatják a másikat. Lehet, hogy a társuk valamilyen függőségben szenved, de ők abban reménykednek, hogy a másik majd az ő kedvükért abbahagyja az ivást, füvezést stb. Nagyon valószínű, hogy nem fogja. Sőt az, akit a társa állandóan kritizál, üldöz bizonyos tulajdonságai miatt, nagy eséllyel válik dacossá, konokká, és csinálja csak azért is azt, amit a párja annyira utál. És gyakran mondják azt, hogy én már csak ilyen vagyok, fogadj el így. Én már nem tudok megváltozni. A másikban pedig ilyenkor joggal merül fel, hogy az elfogadás vajon azt jelenti, hogy akkor fel kell adnia az igényeit, vágyait, sőt az egész életét.
Ne akard megváltoztatni a másikat!
Nem, az elfogadás nem ezt jelenti. Nem törődhetünk bele a megaláztatásba, a szeretetlenségbe. Az elfogadás őszinte megnyílást, előítéletek nélküli szeretetteljes elfogadást jelent. És persze az elfogadás legfontosabb eleme, hogy ne akarjuk a társunkat megváltoztatni, mert ez eleve kudarcra van ítélve. Az elfogadás semmi esetre sem jelenti azt, hogy áldozattá kell válnunk, és el kell tűrnünk mindent. Együttműködést jelent, az érzéseink és szükségleteink feltárását. Ez nem kevés bátorságot, és önismeretet igényel. Nehéz megmutatni őszintén, ha megbántanak, még nehezebb ez megfelelő formában társunk tudomására hozni. A pontos szükségleteinkkel sem könnyű tisztában lenni, sokkal egyszerűbb sértődötten félrevonulni. Csakhogy ezek a képességek tanulhatók, és a hatékony kommunikáció, kiegyensúlyozottabb párkapcsolat alapjai lehetnek.
További olvasnivaló a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/
Kommentek