Általában azt gondoljuk, hogy azok a sikeres emberek, akiknek van egy nagy családi házuk az agglomerációban – lehetőleg úszómedencével, konditeremmel – jó pozícióban dolgoznak, sokat keresnek, és évente kétszer-háromszor nyaralnak. Azt hisszük, hogy a pénz, a ház, autó, a legokosabb telefon boldogít.
A valóság inkább az, hogy mire ezek az emberek elérik ezt az anyagi szintet – rengeteg lemondással, iszonyatos mennyiségű munkával –, már alig találnak maguk körül meghittségen alapuló kapcsolatokat. Menet közben elvesztik a házastársukat, és esténként bambán bámulják a tévét egymás mellett – lehetőleg két külön szobában.
A másik irigységre okot adó kapcsolattípus, akik kifelé azt mutatják magukról, hogy minden rendben, harmonikus az életük. Aztán ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt, kiderül, hogy olyan a házasságuk, mint a szép, piros alma, ami belül rohad.
De azért muszáj hozzátenni azt is, hogy nehéz sikeres párkapcsolatot működtetni úgy, hogy minden energiánkat felemészti, hogy azon gondolkodunk, hogy fizetjük ki a számláinkat, és miből lesz ruha, élelem és fűtés. Nehéz belső egyensúlyt teremteni úgy, hogy közben a végrehajtótól rettegünk, és folyton azon vitatkozunk, hogy ki, mire költött fölöslegesen. Tudom, hogy ez ma itthon legalább a családok felének komoly gondot jelent.
De így sem teljesen lehetetlen, hogy megtaláljuk azokat a módokat, amikor egymásra figyelhetünk. Vannak olyan dolgok, amelyek nem kerülnek pénzbe.
Figyelem: a közös tévézés nem számít együtt töltött minőségi időnek! Akkor egy közös képernyőt bámulunk, és nem a kapcsolatunkat ápoljuk.
Tök mindegy, hogy mit csinálunk, a lényeg, hogy hetente legalább egyszer szánjunk időt egy néhány órás randevúra, amikor csak kettesben vagyunk, kizárólag csak egymásra figyelünk. És minden nap szánjuk 15-20 percet arra, hogy elmondjuk egymásnak, mit történt velünk aznap. Ez számít minőségi időnek, ettől érezzük magukat szerethetőnek, és ettől marad élő és tartós a kapcsolatunk.
További olvasnivaló a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/
