Meddig tart a szerelem?

Attól függ, melyik. A szenvedélyes szerelem – a kapcsolatok első szakasza – nem tart örökké. A pszichológusok elvitatkozgatnak rajta, hogy mennyi ideig tart, az általános vélemény szerint néhány hónaptól kettő-négy évig. Ebben az időszakban a saját ideálképünket, kielégítetlen vágyainkat vetítjük ki a másikra. Csakhogy a másik nem olyan, amilyennek mi elképzeljük. És amikor erre rájövünk, akkor becsapottnak, csalódottnak érezzük magunkat. Ráadásul óriási tévhit az is, hogy a szerelemmel célba értünk, mint a hősök a mesében: boldogan élnek, míg meg nem halnak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy most, hogy megtaláltuk a nagy Őt, a másik felünket, életünk értelmét, beteljesedett az életünket, és most már minden tökéletes lesz. További csalódásra ad okot, hogy a szenvedélyes szerelem időszakában nemcsak a partnerünket idealizáljuk, hanem önmagunkat is folyamatosan szeretetre méltó emberként éljük meg. Óriási csalódás, amikor a másik egyszer csak elkezd kritizálni minket, és a felfújt önbizalmunk úgy olvad el, mint a hó. Sok kapcsolat itt véget is ér. Sajnos sokan nem is jutnak tovább a szenvedélyes szerelem időszakán, mert azt hiszik, hogy ez a szerelem. A lángolás elmúltával rendre véget is érnek a kapcsolataik.

Hormonkoktél

Valójában nem is olyan nagy katasztrófa, hogy a szenvedélyes szerelem egyszer véget ér. Amíg tombolnak az emberben a hormonok, olyan állapotban vagyunk, mint egy aktív drogos. A szenvedélyes szerelem valójában tényleg módosult tudatállapotot okoz. Olyan, mint egy szenvedélybetegség kezdete. Ilyenkor nehéz dolgozni, a feladatunkra koncentrálni, a külvilág megszűnik, elhanyagoljuk a kapcsolatainkat. Ezért jó, hogy nem tart örökké.

Társszerelem

Jó esetben azonban átváltozhat társszerelemmé. Ennek jellemzője, hogy a felek teljes mértékben elköteleződnek egymás iránt, a két lélek összeolvadása után ismét megjelennek az énhatárok, de ezzel együtt megjelenik az intimitás is a kapcsolatban. A társszerelemnek három fő jellemzője van: intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. Az intimitás őszinte önfeltárást jelent, amikor nem kell megjátszanunk magunkat, lehetünk olyanok, amilyenek vagyunk, mert a másik pont így szeret minket. Ez a fajta bizalom életünk történéseinek és az érzelmeink folyamatos megosztásával jön létre. A szenvedélyt talán kevésbé kell magyarázni: erotikus érdeklődést és szexuális beteljesedést jelent. Az elköteleződés pedig tudatos döntés arról, hogy a partnerünkkel szeretnénk maradni, nem kacsingatunk kifelé a kapcsolatból. Amikor mindhárom elemet egyensúlyba tudjuk hozni, akkor beszélhetünk a beteljesedett szerelemről, ami ritka, mint a fehér holló. Ennek az az oka, hogy a pár tagjai gyakran más-más elemet tartanak fontosnak a kapcsolatukban. A férfiak gyakran helyezik a hangsúlyt a szenvedélyre, a nők pedig inkább az intimitást és az elköteleződést tartják fontosabbnak. Nagy művészet összehangolni az igényeket.

További olvasnivaló a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/