Lehet, hogy már rég elköltöztünk otthonról, esetleg egy óceán választ el minket a szüleinktől, a számláinkat magunk fizetjük, a gyerekeinket is mi neveljük, de a felmenőink még mindig hatnak ránk. Hogyan? Hát úgy, hogy ott vannak a fejünkben egy belső szülőkép formájában.
A róluk való leválást nehezíti, hogy nem csak a valós szüleinkről kell leválnunk, hanem a gyerekkori konfliktusokon keresztül megélt és róluk kialakított belső szülőképünkről is. A szüleinkről kialakított képünk gyerekkori tapasztalataink, gyakran torzított emlékeink és fantáziánk sűrítményei, amelyekhez erős indulatok, érzelmek fűznek. Ha ezt a képet és a hozzá tartozó érzelmet megérinti valami, elveszítjük józanságunkat, és totál kiakadunk, rosszul reagálunk.
Például ha idealizáljuk valamelyik szülőnket, akkor bűntudatunk lehet, ha nemet mondunk nekik, ha a szüleinknek nem tetszik valamelyik tervünk, gyereknevelési elvünk. Ha anyuka füttyent egyet, és mi ugrunk. Ezek persze mérgezik a párkapcsolatunkat.
Ha túlságosan negatívnak látjuk a szüleinket, felnőttként is félünk tőlük, és ezt tudattalanul gyakran a társunkra is kivetítjük. Például ha gyakran éltük meg, hogy a szüleink nem figyeltek ránk, akkor azonnal robbanunk, ha azt tapasztaljuk, hogy a párunk egy pillanatig nem figyelt, vagy elfelejtett valamit.
A megoldás, a belső szülőképünk tudatos átdolgozása, vagyis el kell jutnunk oda, hogy reális, hús-vér, jó és rossz tulajdonságokkal rendelkező embereknek lássuk a szüleinket, és megszabaduljunk a gyerekként alkotott torz elképzeléseinktől.
Nézzünk néhány példát az anyakép hatásaira!
A pozitív anyakép hatása a fiú párkapcsolatára
A kisfiúként teljes szeretetet és elfogadást kapott, állandósul az az elvárása, hogy őt a társa mindig elfogadja. Ha a felnőtt férfi nem vált le az anyjáról, akkor a társa helyett mindig őt isteníti, a mama főztje lesz a legfinomabb. Természetesnek veszi, hogy a társa csodálja őt, és minden helyzetben magától kitalálja az ő legtitkosabb kívánságait. Ezért gyakran a férfi többet vár a kapcsolatától, mint amennyit belead. Barátságos, de nehezére esik, ha neki kell áldozatot hoznia, mivel ahhoz szokott, hogy érte hoznak áldozatot. Mivel mindig azt várja, hogy feltétel nélkül szeressék, kapcsolatai gyakran tönkremennek.
Pozitív anyakép a hatása a nő párkapcsolatára
Az ilyen lányok rajonganak a mamájukért, ő a legjobb barátnőjük, minden titkukat vele osztják meg, és nehezen alakítanak ki a párjukkal intim kapcsolatot, mert azt az anyjukkal élik meg. Minden lényeges kérdést a mamával beszélnek meg, vele hoznak döntéseket, vele vásárolnak, még a gyereküket is az anyjukkal nevelik. Társuk csupán egy szükséges kellék, de semmiképpen nem a legfontosabb személy az életükben. Ha a férj évek múlva lázadozni kezd, akkor mindkét nő szemében ő lesz a hibás. Ezek a nők könnyen megsértődnek, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnék. Hajlamosak a depresszióra, de az önérvényesítés nagyon nehezen megy nekik.
A negatív anyakép hatása férfiak és nők párkapcsolatára ugyanolyan
A negatív anya nehezen tudott melegséget, feltétel nélküli elfogadást adni gyerekének. Ők azok az anyák, akik túl sokat követelnek, magas teljesítményt várnak csemetéjüktől, és nem hagyják, hogy a gyerek a természetes üteme szerint fejlődjön. A gyerekekben ilyenkor szorongás, magányosság, bizonytalanság jelenik meg. Azt érzik, hogy a világ rossz és veszélyes, amitől folyamatosan erős, gyakran kezelhetetlen szorongást élnek meg.
Az ilyen gyerekek gyakran anyáskodnak társukon, szeretnék a másiknak azt adni, amit ők nem kaptak meg. Ez az állandó, erőn felül adás szélsőségessé is válhat, hiszen nem láttak pozitív példát. Enélkül nem tudják, hogyan figyeljenek a másikra, magukat túlterhelik, párjukat viszont megfojtják a ragaszkodásukkal, a fokozott féltékenységükkel. Állandóan elérhetetlen célokat tűznek maguk elé, mert azt hiszik, ha a maximumot nyújtják, akkor jobban fogják szeretni őket. Az eredmény, hogy túlhajszolttá, örökké fáradttá válnak, a végén már élni se lesz kedvük. Gyakran válnak társfüggővé, mivel életüket az ősbizalmatlanság határozza meg. Gyakran megsértődnek, mert ártalmatlan szavakat, bántónak, elutasítónak találnak, azokat mindig magukra vonatkoztatják. Soha nem elég nekik az a szeretet, amit kapnak.
Ha már leváltunk: két felnőtt párkapcsolata
A belső szülőképekről való leválásunk bizonyítéka, hogy nem bánunk társunkkal gyerekként, hanem felnőtt, önálló személyként tiszteljük. Nem korlátozzuk, hanem segítünk neki céljai elérésében. Nem adunk tanácsot, ha nem kéri. Bízunk a józan ítélőképességében. Nem fegyelmezzük, nem állítunk fel számára szabályokat. Közös életünk kereteit együtt alakítjuk ki. Nem illetjük éles kritikával, nem ítélkezünk felette.
Tartósan csak két egymást becsülő felnőtt ember párkapcsolata működhet a kölcsönös megerősítés talaján.
Amíg élek, hálásnak kell lenned, amiért felneveltelek!
Sok szülő azt hiszi, hogy a gyereke hálával tartozik neki, és felnőttként is úgy kell élnie, ahogy ő akarja, és úgy kell tartania vele a kapcsolatot, ahogy ő akarja. A hála azonban a szülő-gyerek kapcsolatban értelmetlen fogalom. Mint minden kapcsolat, ez is adok-kapok viszony. Ez sem arról szól, hogy a szülő csak folyton ad, és nem kap cserébe semmit. Dehogynem! A gyereküktől örömöt, szeretetet, élményeket, személyiségfejlődési lehetőségeket kapnak. Vagyis nem egyoldalú szülői önfeláldozásról van szó, hanem kétoldalú kapcsolatról, és ha már muszáj háláról beszélnünk, akkor a szülő is lehet hálás a gyerekének.
További olvasnivaló a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: