Menthetetlenül újrateremtjük belső valóságunkat. Ha nem figyelünk magunkra, mások is mellőzni fognak bennünket. Ha bántalmazzuk önmagunkat, ha olyanokat teszünk, amit valójában nem is akarunk megtenni, akkor mások ki fognak használni bennünket. Tehát ha gonoszul viselkedsz magaddal, a világ is szemét módon fog bánni veled. Mert veled meg lehet tenni. Mert nincs senki, aki megvédene téged a szemétkedéstől. Mert elhanyagolod magadat, mert nem állsz a sarkadra, és nem véded meg magad. Ha úgy érzed, hogy rosszul bánnak veled, azért te vagy a felelős. Pedig általában a másikat vádolod, nem? Pedig az ok benned keresendő: te ugyanebben a stílusban bánsz magaddal.
Ha azt érzed, hogy mások bírálnak, kritizálnak, elítélnek, megszégyenítenek, akkor feltehetően a belső mintád, ahogy magaddal bánsz, ugyanilyen. Figyeld csak meg a belső – gyakran öntudatlan – monológjaidat. Miket mondasz magadról? „Kövér vagyok. Nem kellek senkinek. Nem is érdemlek jobb partnert.”
A szenvedés, a boldogtalanság, a rossz kapcsolatok mind annak a jelei, hogy önmagunkhoz negatív viszony fűz. Ha ez a viszony bántalmazó vagy elhanyagoló, akkor ez óhatatlanul be fog szivárogni a kapcsolatainkba.
Az, hogy hogyan bánunk magunkkal, a gyerekkori családunkból ered. A pszichológusok két skála mentén határozzák meg a gyereknevelési stílust. Az egyik a szeretet: mennyire forró (bántalmazó) – meleg (gondoskodó) – hideg (elhanyagoló), és a szabályozás mennyire domináns – korlátozó – engedékeny. A szeretetnyilvánítás lehet forró, vagyis a szülő gyakran dühöng, fenyeget, bántalmaz, durva, verbálisan vagy fizikálisan erőszakos. A meleg szeretet kedves, elfogadó, figyelmes, együtt érző. A hideg szülői megnyilvánulás elhanyagoló, jellemzője a mellőzés, közöny, elhagyás. A másik skála azt mutatja, hogy a szülő mennyire állít korlátokat a gyereknek. A domináló szülő állandóan kritizál, ítélkezik, számon kér. Kedvenc mondata: „Amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit mondok.”A korlátozó szülő megfelelő szabályokat hoz a testi-lelki egészség és az együttélés érdekében, és ezeket a szabályokat be is tartatja. Ezzel kiszámíthatóvá válik, és biztonságot nyújt a gyereknek. Az engedékeny szülőt egyáltalán nem érdekli, hogy mit csinál a gyereke. Egyáltalán nincsenek szabályok, ettől a gyerek elhanyagoltnak érzi magát.
Egyértelmű tehát, hogy a legideálisabb szülői magatartás mindkét skálán valahol középen helyezkedik el. És ez lenne az ideális akkor is, amikor önmagunkról van szó. A meleg, korlátozó stílus a legideálisabb az önmagukkal való bánásmódra.
Ha a szüleid nem így bántak veled – és erre igen nagy az esély – akkor valószínűleg te sem így bánsz magaddal. Csakhogy a játszma a gyerekkorral még nem ért véget. Felnőttként indulhat a második menet: most már tudatosan dönthetsz arról, hogyan bánsz magaddal. Nos, hogy döntesz?
További olvasnivaló a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: