Az egyetlen dolog, ami valóban hatalmunkban van, hogy megadjuk magunknak mindazt, amire szükségünk van. De vajon tényleg azt adod magadnak, amire valóban szükséged van? Amikor fáradt vagy, pihensz, vagy étellel vígasztalod magad? Amikor szorongsz, akkor keresel valakit, akivel beszélgethetsz, vagy felbontasz egy csomag chipszet? És amikor megetted az egész zacskóval, akkor rád tör a bűntudat, és haragszol magadra? A kényszeres evés – ugyanúgy mint más függőségek – csupán pótszerei azoknak a dolgoknak, amelyekre valóban szükséged van. Csakhogy a pótszerekkel soha nem éred el a kívánt hatást. Időlegesen csillapítja ugyan a rossz érzéseket, de aztán jön a bűntudat, és a negatív beszéd önmagunkkal. A pótszer csak elaltat. Általában azért leszünk kényszeres pótszerfüggők, mert átmenetileg megkönnyebbülünk, és mert a többségünk nem hiszi el, hogy joga van jobban lenni, és ez lehetséges is.
Ráadásul sokan összekeverik a szükségleteiket a vágyaikkal. A szükséglet a testünkben lakik, a vágyak a tudatunkban (fejünkben, gondolatainkban). Például az emberek olykor pénzre, pozícióra, hatalomra és hírnévre vágynak pusztán azért, mert nem kapják meg azt, amire sokkal nagyobb szükségük volna: a nyugalmat, békességet, biztonságot, elismerést, tiszteletet, figyelmet. Ráadásul a fogyasztói társadalom mindent meg is tesz azért, hogy meggyőzzön minket arról, hogy olyan vágyaink vannak, amelyek magunktól soha eszünkbe se jutottak volna.
Íme néhány példa arra, hogyan keverhetjük össze a vágyainkat és a szükségleteinket. Fáradt vagy, és csak tévézni szeretnél. Pedig nyugodt, stimuláció nélküli kikapcsolódásra lenne szükséged. Éhes vagy, tápláló kajára lenne szükséged, de zsíros, szénhidrátban gazdag gyorskaját tömsz magadba. Dühös vagy, és azt hiszed, hogy a legfőbb vágyad, hogy leordítsd valakinek a fejét. Pedig a legfőbb belső vágyad a konfliktus oldása. Feszült vagy, azonnal nyúlsz a cigi/alkohol/nyugtató/kaja után, mert azt hiszed, ez fog megnyugtatni. Holott pihenésre, lazításra, kibeszélésre lenne szükséged.
A póttevékenységek általában szimbolikusan is megjelenítik a hiányt: a túlevés jelzi, hogy az egyén éhezik valamire, amihez nem jut hozzá. Az alkoholista ki akar szabadulni a nyomás és a kényszeres megfelelés alól.
HA szeretnéd tudni, hogy az adott helyzetben mi is az igazi szükségleted, akkor figyelj a tested jelzéseire. Ha feszült vagy, szánj rá néhány percet, és figyelj arra, hogy mit érzel a testedben, és mit súg neked: mire lenne igazán szükséged. És aztán add meg magadnak!
Amikor egy általad szeretett személy bajban van, és leginkább szüksége van a segítségedre, akkor vajon elfordulsz tőle? Ugye nem? Mi lenne, ha egész nap odafigyelnél magadra, és folyamatosan adnál magadnak egy kis szeretetet, egy jó szót, egy pozitív gesztust? Ma mit adsz magadnak?
További olvasnivaló a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: