Ha erre az a válaszod, hogy nem, akkor olvass tovább! Ha azt feleled, hogy tök mindegy, akkor gratulálok, mert bátrabb vagy az átalagnál. A tapasztalatom az, hogy mindannyiunkban ott rejtőzik a mély, ősi vágy az elismerés, elfogadás iránt. Kisgyerekként a szüleink elismerésére szorulunk. Az iskolát úgy vészeljük át, hogy igyekszünk megfelelni a tanárainknak, mert akkor nem ütközünk nehézségekbe, és jó jegyeket kapunk. Viszont ha a tanárainknak nem tetszik a viselkedésünk, külsőnk, ízlésünk, akkor bizony nagy bajba kerülhetünk. És így lesz ez a munkahelyen is. Mire felcseperedünk, már mélyen belénk van kondicionálva, hogy mások elismerésére ácsingózzunk. Rettenetesen fontos lesz, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ha nem kapjuk meg az elismerést, vagy akár csak egy kicsi helytelenítést, rosszallást kapunk helyette, máris a kardunkba dőlünk. Pedig ha belegondolsz, hogy egy nap alatt mennyiféle elvárásnak kell megfelelnünk, kész csoda, hogy nem bolondulunk meg. Mindenki mást vár tőlünk, tehát a napunkat kaméleonként változva kell töltenünk, hogy megfeleljünk másoknak.
És mi az eredmény? Te mit tapasztalsz? Megfelelsz mindenkinek? Sikerül? Ha igen, akkor gratulálok a kétségbeejtő erőfeszítésekhez. Akkor téged mindenki szeret, de legbelül valójában nagyon szomorú lehetsz, mert a vágyaid ott lapulnak mélyen. Olyan mélyen, hogy még te sem tudod, hogy mi tehetne igazán boldoggá. Ha pedig nem felelsz meg mindenkinek, ha örökké csak a rosszallásokba ütközöl, akkor meg boldogtalan vagy azért, mert folyton azt érzed, hogy sohasem vagy elég jó, soha nem tudsz tökéletesen megfelelni.
Vagyis mindegy, hogy sikerül-e megfelelni vagy sem, mindenképpen boldogtalanság, szomorúság a vége.
A megoldás, hogy nem a beilleszkedésre, a másoknak való megfelelésre kellene törekednünk, hanem arra, hogy megkeressük magunkban azt az elveszett ént, aki meri igazán önmagát adni, mert tökéletesen tisztában van azzal, hogy úgy jó, ahogy van. Csakhogy annak, aki még soha nem tapasztalta meg, milyen az, amikor önmagáért szeretik, és nem a magára húzott álarcokat szeretik rajta, ez kétségbeejtően távoli álom. Pedig elérhető cél, higgyétek el! Lehet, hogy már most is van a környezetedben valaki, aki úgy szeret, ahogy vagy. Akkor érdemes erre a kapcsolatra építkezve minél hamarabb kimunkálni az igazi önmagadat. Ha nincs ilyen, akkor keményebb meló lesz, és hivatásos segítőre lesz szükséged, akivel heti egy-két órában igazán önmagad lehetsz, és nem fog elítélni semmiért. Nem tagadom, sok fájdalommal, és még több örömmel jár, ha elindulsz ezen az úton. De mindenképpen megéri, mert a keserves munka eredménye a boldog párkapcsolat, a sikeres gyereknevelés (belegondoltál már, hogy ha kaméleonként változol minden kapcsolatodban, ezzel milyen példát mutatsz a gyerekeidnek?), a kiteljesedett élet. Rajtad múlik. A döntés minden pillanatban a te kezedben van.
További olvasnivaló a honlapomon: http://www.szemelyescoach.hu/
