A határok törvényei
Vannak bizonyos lelki törvényszerűségek, amelyek akkor is működnek, ha nem tudunk róluk. Hatásukat akkor is érezzük, ha nem is hallottunk róluk. Íme néhány ilyen szabályszerűség a határokkal kapcsolatban.
- A vetés és aratás törvénye
“Ki mint vet, úgy arat” – tartja a közmondás. Vagyis tetteinknek következményei vannak, amelyekért a valóban felnőtt ember felelősséget vállal. Sajnos azonban gyakran előfordul, hogy szülők közbelépnek, és megmentik a gyereküket tettei következményeitől. Ilyenkor lehetővé tesszük számára, hogy folytassa a felelőtlen viselkedést. Az olyan ember pedig, aki szívesen és rendszeresen húzza ki a másikat a csávából, kodependensnek, társfüggőnek nevezzük. A kodependens, határokkal nem rendelkező embere valójában a felelőtlen emberek életének társszerzőjévé válik. Ők azok, akik gyakran választanak maguknak szenvedélybeteg társat, és eljátszhatják mellette Terézanyu szerepét. Imádnak megmenteni, szeretgetni, pátyolgatni. Ők azok, akik folyton kihúzzák az alkoholistát vagy kábítószerfüggőt a pácból, és csak papolnak neki, fenyegetik őt, de a másik pontosan tudja, hogy társa soha nem váltja be a fenyegetését, tehát ő tovább folytathatja önpusztító életét, mindig lesz, aki megsegíti. Vagyis az ilyen megmentő csak tovább löki a függőt a mocsárba… de közben tetszeleghet abban a szerepben, hogy ő milyen jó.
- A felelősség törvénye
Amikor azt mondják, hogy mindenkinek felelősséget kell vállalnia a saját életéért, sokan azt kérdezik, hogy ez nem önközpontúság? Inkább szeretniük kellene a másikat, és meg kellene tagadniuk önmagukat. Valóban jó lenne, ha jól szeretnénk egymást, de senki nem élheti más életét. Nem érezhetünk, gondolkodhatunk a másik helyett, nem fejlődhetünk, helyette. Te magadért vagy felelős, én pedig magamért. Felelősségünk nem csak abban nyilvánul meg, hogy adunk a másiknak, hanem határokat állítunk a másik felelőtlen, ártó viselkedésével szemben.
- Az erő törvénye
Nem változtathatunk meg másokat. Erre nincs sem erőnk, sem felhatalmazásunk. Aki arra vár, törekszik, hogy a kapcsolatában akkor lesz majd boldog, amikor a párja megváltozik, kudarcra, boldogtalanságra és csalódásra van ítélve. Több ember szenved ettől mint bármilyen más betegségtől. A másik csak akkor fog megváltozni, ha maga látja be a hibáját, és ha úgy dönt, hogy változtatni akar ezen. Ha szenvedsz valakinek a hibáitól, mindössze annyit tehetsz, hogy elmondod neki az ezzel kapcsolatos érzéseidet. Szigorúan egyes szám első személyben, és nem ítélkezve, csakis és kizárólag a saját érzéseidről beszélsz. Vagy pedig odébbállsz. Nem kötelező a másikkal együtt maradni, ha folyamatosan bánt, zavar.
- A tisztelet törvénye
Amikor a határok szóba kerülnek, az emberek többségének az az első félelme, hogy ha határokat állítanak, nemeket mondanak, akkor mások nem fogják szeretni őket, haragudni fognak rájuk. Lehet. Sőt eleinte ez nagyon valószínű. De mindenkinek szíve joga haragudni, és az ő felelőssége az, hogy csináljon valamit a haragjával. Nekünk nincs vele dolgunk.
Máskor viszont ítélkezünk mások határkijelölése fölött. Ilyeneket mondunk:
– hogy mondhat nemet? Annyira önző dolog ez tőle. Végülis mindannyian áldozatot hozunk.
Amíg megítéljük mások határokkal kapcsolatos döntéseit, azt gondoljuk, mi tudjuk, mi a helyes (Az Abszolút Helyes Viselkedés). Nálunk a Bölcsek Köve, és ha valaki nem az általunk elvártnak megfelelően viselkedik, az csakis és kizárólag rossz lehet. Itt lép be a tisztelet törvénye. Nem csak azt kell megtanulni, hogyan mondjunk nemet, hanem azt is meg kell tanulni, hogyan fogadjuk el másoktól a nemet. A szabadág szabadságot szül. másokkal kapcsolatban nem arra kellene figyelnünk, hogy vajon azt teszik-e,a mit mi tennénk, vagy amit mi szeretnénk, hogy tegyenek, hanem arra, hogy csakugyan szabad döntéseket hoznak-e. ha elfogadjuk mások szabadságát, akkor nem fogunk méregbe gurulni, amikor nemet mondanak, nem érzünk bűntudatot, amikor mi jelöljük ki a határainkat, és nem vonjuk meg tőlük a szeretetünket, amikor határokat szabnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: