Határsértések
Határokat kijelölni nem könnyű. Különösen azoknak nem, akiket arra neveltek a szülei, hogy nem helyes nemet mondani. Súlyos hátránnyal indul az a gyerek, akit a szülei nem tanítottak meg nemet mondani, vagy nem fogadták el azt, ha a gyerek nemet mondott.
- Az engedékeny:
Ők nem tudják kimondani a nemet. Elmosódó határaik vannak, melyek beleolvadnak másokéba, mások követelésibe, szükségleteibe. Nem tudnak különálló személyként megállni azokkal szemben, akik valamit akarnak tőlük. Gyakran megjátsszák, hogy ugyanazokat az éttermeket, filmeket szeretik, mint mások, csak azért, hogy jól illeszkedjenek. A másoktól való különbözőségüket minimálisra csökkentik, nehogy mások idegeire menjenek. Olyanok, mint a kaméleon. Simulékonyak, könnyen kezelhetőek. Sok engedékeny ember későn jön rá arra, hogy valójában bántalmazó kapcsolatban él.
Amikor nemet kellene mondaniuk bármiféle kérésre, torkukon akad a szó.
Mert félnek attól, hogy megbántanak másokat, félnek attól, hogy elhagyják őket, és magukra maradnak, félnek mások haragjától, a megszégyenítéstől, a büntetéstől, attól hogy önzőnek tűnnek, félnek a saját lelkifurdalásuktól.
- Az elkerülő
Nem tudják kimondani az igent. Pontosabban nemet mondanak a jóra, a segítségre. Ők a határokat összekeverik a falakkal. A jó határok lélegeznek, kapuk vannak rajtuk. Ők senki előtt nem nyitják meg magukat, szégyenlik a gyengeségeiket megmutatni. Szégyellnek segítséget kérni másoktól. Problémáikat és jogos igényeiket rossznak vélik.
Vannak akik egyszerre elkerülők és engedékenyek. Ők azok, akik szívesen segítenek másoknak négy-öt órát, de ha nekik lenne szükségük akár 10 perc segítségre, azt nem merik kérni. Ahol szükségük lenne határokra, ott nincsen nekik, ahol nem kellene határt szabniuk, ott szűk határok között mozognak.
- Irányítók: ők azok, akik nem hallják meg a nemet, nem tisztelik mások határait. És ezt tehetik akár olyan formában is, hogy a negyven feletti fiukra tukmálják az ezerszer visszautasított ételt. Ebben az szörnyen bosszantó, hogy mindeközben a Jóember szerepében tetszelegnek, miközben semmibe veszik a másik határait. Vannak köztük olyanok, akik agresszív módon irányítanak másokat, semmibe veszik a másik döntéseit, vágyait, szükségleteit. Néha szóban, máskor fizikailag is bántalmaznak másokat. Legtöbbször egyáltalán nincsenek is tudatában annak, hogy másoknak léteznek határaik. Megpróbálnak rávenni másokat arra, hogy változzanak meg, és mindeközben tudomást sem vesznek arról, hogy felelősséget vállaljanak a saját életükért. Ők azok, akik a kapcsolati problémáikért mindig csakis és kizárólag a másikat okolják. Ők nem hibáztak semmit. Képtelenek a másikat elfogadni.
Az irányítók kevésbé őszinte csoportját a manipulatívak alkotják. Alattomos módon próbálják rávenni a másikat arra, hogy azt tegyék, amit ők akarnak. Gyakran élnek a bűntudatkeltés eszközével, rámutatnak arra, hogy te hol és miben vétettél, legyen bűntudatod, és engedj az ő kérésüknek. Ha megérted, hogy szerintük te rossz, önző és indulatos vagy, akkor majd bűntudatod lesz, és úgy fogsz megváltozni, ahogy ők akarják. A manipulálók tagadják azt a vágyukat, hogy másokat irányítani akarnának, és szőnyeg alá söprik saját önközpontúságukat. Soha, de soha nem fogják bevallani – még maguk előtt sem! – hogy ők irányítani akarnának másokat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: