Engesztelő
Az alacsony önbecsülésből fakad, hogy túlélési pozíciókat veszünk fel, és úgy próbálunk meg elfogadásban részesülni, hogy közben elrejtjük azt a sürgető szükségletünket, hogy érezzük: kapcsolatban állunk másokkal. Vagyis a túlélést szolgáló pozíciók azt diktálják, hogy másoknak nem szabad megtudniuk, hogy milyen vágy van bennünk a közelségre. Tudat alatt meg vagyunk róla győződve, hogy mások elfogadása nélkül halálra vagyunk ítélve, hogy mások felelnek az életünkért, hogy nem élhetünk ezen emberek nélkül, és hogy az ő érzéseik és véleményük mindig helyesen határozza meg az értékünket.
Alapvetően négy túlélést segítő pozíció létezik: az engesztelő, vádaskodó, okoskodó és a zavarodottság. Közös bennük az, hogy elrejtjük az érzéseinket, és mást fejezünk ki a szavainkkal, mint ami valójában bennünk van. Az ötödik a hiteles, ellentmondásmentes kommunikáció, amikor kimondjuk azt, amit valójában érzünk.
- Az engesztelés
A lényege, hogy másokat engesztelünk, figyelmen kívül hagyjuk a saját értékünkre vonatkozó érzéseinket, hatalmunkat átadjuk másnak, és mindenre igent mondunk. Az engesztelő személy tiszteli a másikat, a körülményeket, de nem tiszteli a saját igazi érzéseit. Az engesztelő mindent elkövet, hogy a másik kedvében járjon, és azt az üzenetet küldi mások felé, hogy én nem vagyok fontos. Amikor másokat engesztelünk ilyen belső monológjaink vannak:
– én nem számítok, engem úgysem lehet szeretni
– mindig kedvesnek kell lennem az emberekhez
– sosem szabad feldühítenem senkit
– minden az én hibám
amikor engesztelünk, akkor is kedvesek vagyunk másokhoz, amikor ehhez semmi kedvünk sincs. Úgy akarunk jók lenni, hogy a másik kedvében járunk. Csakhogy az engesztelő viselkedés előre megjósolható reakciókat vált ki másokból. A leggyakoribb, amikor meg akarják verni az engesztelőt. Van aki megvetést érez irántuk. Az engesztelő ember gyakran tűnik gyerekesnek, másoktól függőnek. Nem tudunk hatékonyan engesztelni hiteles embereket, viszont az engesztelő “kitűnő” párt alkothat egy vádaskodóval.
Az engesztelés azt jelenti, hogy a stresszt úgy kezeljük, hogy azt mondjuk magunknak: “mindegy, mit érzek, úgy tudok életben maradni és békében élni, hogy mindenre igent mondok.” Ez a hozzáállás azt jelenti, hogy elfojtjuk a dühünket, és inkább testi bajokkal mutatjuk ki az elégedetlenségünket. Az engesztelők rendszeresen küzdenek gyomor- és bélrendszeri panaszokkal, diabetesszel, hasmenéssel, székrekedéssel, migrénnel.
- A vádaskodó
A vádaskodó abból indul ki, hogy nem szabad gyengének mutatkoznia. Önmaga megvédése érdekében másokat vagy a körülményeket vádolja. Amikor vádolunk, akkor leértékelünk másokat. A vádolóra gyakran mondják, hogy erőszakos, zsarnokoskodik mások felett, gyötri őket. Kedvenc mondatai: “miattad vagyunk bajban, te vagy a hibás!”. Gyakori robbanásaikkal, dühkitöréseikkel károkat okoznak a kapcsolataikban, majd sírdogálnak, hogy mennyire egyedül vannak, és persze erről is a másik tehet. A vádaskodás félelmet kelt másokban. Csakhogy a vádlók könnyen kibillenthetők labilis állapotukból, ha az ember kapcsolatban marad a saját erejével, és szembeszáll velük. Gyakori betegségeik: izomfeszülés és hátfájdalmak, vérkeringési problémák, magas vérnyomás, izületi gyulladás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: