Miért hiányzik a meghittség a párkapcsolatokból?
Közhely, de attól még igaz, hogy a házasság óriási átalakuláson ment keresztül a XX. században. A hagyományos házasság-modellben a férfi kereste a pénzt, a nő vezette a háztartást. A század végére azonban a nők nagy része már dolgozott, elérte a gazdasági függetlenséget. Vagyis a nők radikálisan megváltoztak, a férfiak azonban nem. Az emancipált nő erős, független, és olyan érzelmi intimitást kezdett követelni a férfitől, amire az a hagyományos neveltetése miatt nem képes. Így a férfiak nagy része tanácstalanul tárja szét a kezét, és nem érti, hogy miért nem fogadják el őt olyannak, amilyen. A legtöbb férfi nem érti meg, hogy a párkapcsolatban megváltozott a munkaköri leírása. A hagyományos 20. századi házasságban ha egy férfi eltartotta a családját, nem ivott sokat, és senkit nem vert a családban, akkor jó férjnek minősült. Ma ez kevés a nőknek. Sokszor hallom csalódott nőktől, hogy “úgy érzem, nincs társam”. Olyan társ, akivel meg lehet beszélni a család mindennapos problémáit, akit érdekel, hogy mit gondol és mit érez a felesége bizonyos helyzetekben. Sok nő számára hiányzik egy olyan társ, aki képes kifejezni az érzéseit. Vagyis hiányzik a meghittség a kapcsolatból. A nyugati házasságból ez idáig teljesen hiányzott. Szerelem, romantika, nászút a naplementében, aztán zavart csend. Boldog lennék, ha valaki fel tudna sorolni akárcsak három művet a pár ezer éves nyugati irodalomból, ahol boldog házasságról olvashatunk.
A női emancipáció szellemét nem lehet visszatuszkolni a palackba. A nők elégedetlenek a kapcsolatukkal, a férfiak pedig elégedetlenek amiatt, mert a feleségük elégedetlen velük. A legtöbb férfi azt gondolja, hogy a felesége lecsillapodhatna végre (leszállhatna róla), akkor minden megoldódna. A nők az utóbbi században többé-kevésbé jól megtanulták az önérvényesítést, ideje, hogy megtanulják a kapcsolaterősítést is. Utóbbi esetben nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, nem az önkifejezésre koncentrálunk, és nem is arra, hogy ki irányít. Inkább arra, hogyan tudnánk úgy együtt élni, hogy az mindkettőnknek jó legyen, hogyan tudjuk egyeztetni a szükségleteinket, és egy-egy konfliktus után hogyan tudjuk visszaállítani a szeretetteljes viszonyt. Van néhány egyszerű szabály, amit érdemes betartani. Tudom, hogy ezeket alkalmazni nem könnyű, azt pedig még kevésbé egyszerű felismerni, hogy mikor melyiket érdemes használni, de azért leírom.
1. Ismerjük fel, fogalmazzuk meg a vágyainkat, szükségleteinket, érzéseinket.
2. Figyeljünk és reagáljunk nagyvonalúan.
3. Állítsunk fel korlátokat (szabályokat), és tartsuk is meg őket.
4. Ismerjük fel, mikor kell meghátrálni.
5. Ismerjük fel, mikor kell segítséget kérni.
6. Adjunk a társunknak, és fogadjuk is el, amit ő tud adni.
7. Becsüljük meg egymást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: