A szorongás rendszerint összekapcsolódik egy rendkívüli méretű és kielégíthetetlen szeretetéhséggel. A szorongó ember egyik védekező mechanizmusa, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy szeressék. Csakhogy ő maga képtelen szeretni.
A legtöbb szorongó (neurotikus) képes olykor pozitív érzelmeket tanúsítani, de ez a tulajdonság együtt járhat akár a szeretetre való képtelenséggel is. Bár nagyon nehéz meghatározni, hogy mi a szeretet, azt azért mégis határozottan meg tudjuk állapítani, hogy mely elemek idegenek tőle. Például szerethetek valakit, és ebbe még az is belefér, hogy időnként dühös vagyok rá. Csakhogy a neurotikus ember folyamatosan védi magát másokkal szemben, és úgy érzi, hogy a szeretteinek a mások iránt mutatott bármilyen érdeklődése az ő elhanyagolását jelenti, és minden kérést zsarnokságnak, minden kritikát megalázásnak érzékel.Ez nem szeretet.
A neurotikus türelmetlenül elvárja másoktól a tökéletes teljesítményt (magától is!). Gyakori, hogy a neurotikusan szorongó ember eleinte csodálja a másikat, majd ha valami hibán kapja őt, ellenségesen elfordul tőle, durván kritizálni kezdi.
Az, hogy mégsem valódi szeretetről van szó, az érzelmek hirtelen váltásából derül ki. (A szeretet alapja az érzelmek tartóssága és megbízhatósága.) A szeretetre való képtelenség másik jellemző vonása a másik személyiségének, egyediségének, korlátainak, szükségleteinek, vágyainak, fejlődésének a semmibevétele. Ez a semmibevétel részben a szorongás következménye, amely miatt a neurotikus a másik személyébe kapaszkodik. Aki fuldoklás közben egy úszóba kapaszkodik, az nem törődik azzal, hogy az úszó tudja-e, akarja-e őt vonszolni. Valahogy így csimpaszkodik a szorongó ember is időnként másokba. Klasszikus eset, amikor a szorongó, gyermekét agyonféltő anya fittyet hány a gyermeke alapvető fejlődési szükségleteire, és képtelen őt elengedni.
A semmibevétel másik oka az emberek iránti alapvető ellenségesség érzéséből fakad: a szorongó ember megveti, irigyli a másikat. Például a feleség, aki meg van győződve róla, hogy szereti a férjét, mégis irigykedik rá, amikor az a haverjaival sörözik.
A legtöbb neurotikus nincs is tudatában annak, hogy képtelen szeretni. Ő ugyanis összetéveszti a másokra vonatkozó szükségleteit a szeretetre vonatkozó hajlamával. (szükségem van a társaságodra, vagyis annyira, de annyira szeretlek, hogy egy percig sem tudok létezni nélküled.) Azt gondolja, hogy valóban kedveli a másikat, holott csak szüksége van rá, mégpedig azért, hogy a saját szorongásait csökkentse.
További problémát jelent számára az is, ha megkapja az annyira áhított szeretet, mert valójában képtelen azt elfogadni. A józan ész alapján azt várnánk, hogy örül minden kedves gesztusnak, és úgy kapaszkodik bele, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. Valójában nem ez történik. Ha egy szorongó embert kezdünk valóban őszintén szeretni, annak komoly hitetlenségével találkozunk, vagy pedig felkavarjuk benne a félelmet és a bizalmatlanságot.
Neki ugyanis meggyőződése, hogy őt képtelenség szeretni. És ezt a meggyőződését semmiféle ezzel ellentétes tapasztalattal nem tudjuk eloszlatni. A „szerethetetlen vagyok” érzés közeli kapcsolatban van a szeretetre való képtelenséggel. Aki képes szeretni magát, magától értetődően képes másokat is szeretni. Ha erre nem képes, sajnos másokat sem tud szeretni…
A szorongó ember – ha szeretettel közeledünk felé –, azt gondolja, hogy hátsó szándékkal tesszük ezt, vagy éppen csúfolódásnak veszi, ha kimutatjuk az iránta való pozitív érzéseinket. Vagy éppen nem tud ezzel a kifejezéssel mit kezdeni, és irtóra zavarba jön, sőt agresszióval is reagálhat. Vagyis a szeretet csak további szorongást ébreszt bennük.
A neurotikus ember óriási félelmet élhet át, amikor kezdi felismerni, hogy valódi szeretettel közelednek felé. A pozitív érzelmek a függőségtől való félelmet is felébreszthetik benne. Úgy érzi, hogy elveszti a szabadságát. Ám ugyanakkor pedig nagyon is vágyik arra, hogy szeressék. Vagyis a szorongó, neurotikus ember akkor is szenved, ha szeretik, és akkor is, ha nem. Ördögi kör ez.
További olvasnivalót itt találsz: www.szemelyescoach.hu
Nem értem: Kinek és mit akart üzenni ezzel a bejegyzéssel? A nem szorongóknak, hogy messzire kerüljék el a szorongókat? A szorongóknak, hogy nincs mit tenni, ördögi kör ez, örökre ki vannak zárva a szeretet megélésének lehetőségéből? Vagy, hogy gyorsan-gyorsan, tegyenek róla, hogy legyen nagy önbizalmuk?… Nézze, szerintem egészséges lelkületű embereket nem kell figyelmeztetni, hogy ne vállalják túl magukat – ők tudni fogják, hol a határ. A többieket pedig miért kell szükségtelenül bántani?
Kedves Boglárka!
A bejegyzés a szorongó, szeretetéhes ember leírása. Nem állt szándékomban senkit semmire figyelmeztetni. Illetve annyi szándékom talán volt, hogy ha bárki ráismer egy közeli – szorongó – hozzátartozójára vagy éppenséggel magára, akkor jobban értse a társát vagy saját magát. Ha pedig valaki magára ismert a leírásban, akkor kérhet segítséget, hiszen van lehetőség arra, hogy ebből a nehéz állapotból kikerüljön. Nem muszáj így maradnia. Ha csak nem dönt tudatosan így. Persze azt is lehet….
Ne haragudjon, egész egyszerűen negatív az írás kicsengése. Engem nem bátorítana arra, hogy segítséget kérjek bárkitől is.
Sajnálom. Erre csak egy Stendhal idézettel tudok válaszolni: “Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde.” Ha valaki nem mer szembenézni a gyengeségeivel, sérüléseivel, az nem fogja belátni, hogy a kapcsolatai önhibája miatt mennek tönkre. És az nem is fog segítséget kérni. Az ilyen emberen nem is lehet segíteni…
Kedves Mokaszin, csak azon nem lehet segíteni, aki nem akarja. Akit elijesztenek a segítségkéréstől, vagy bűntudattal verik, miközben magát emészti, azt én nem tudom elítélni, mert a szakembernek igenis felelőssége van abban, mit közvetít. Ez a szöveg pedig amennyire leíró, ugyanannyira bíráló, egy mondat sincs benne arról, hogy van-e kiút az ördögi körből, hogy van segítség és meg tud küzdeni, ha segítenek neki. Enélkül pedig az egész csak színtiszta kritika. Valóban egy tükör, amibe nehéz belenézni, s aki ennyire képtelen a szeretetre, az nem is lesz képes önerőből megbírkózni a látvánnyal. Belehal, mint Michael Ende Végtelen történetében. Csak sokkal prózaibb halállal, sok más ember életét is megkeserítve.
Kedves Orsi! Lehet, hogy igazad van. Nem gondoltam végig a dolgot abból a szempontból, hogy milyen elkeserítően hathat ez a szöveg valakire, aki benne van ebben a szituációban. De azt gondolom, hogy van kiút a bántalmazó kapcsolatból, de segítséget kell kérni hozzá. Ott van például a NANE,aminek ingyenesen hívható segélyvonala van.