Szorongás

Néhány gondolat a szorongásról

Azt gondolom, hogy ezt mindenki átélte már. Félünk akkor, amikor valami fenyegetünk a saját vagy szeretteink biztonságát. Ezzel nincs is semmi baj, evolúciósan nem olyan nagy gond a félelem, a mamuttól is így menekültünk meg. Féltünk és futottunk, aztán kitaláltuk a fegyvereket.  A gond akkor kezdődik, ha a félelmünk nincs arányban azzal a veszéllyel, ami fenyeget, vagy épp csak a képzeletünkben létezik a veszély. Például szorongás az, ha ma egy kisgyerek egy dínós film után rettegve világít az ágya alá, hátha előkerül egy dínó. Szorongás az is, ha valaki halálos betegségtől fél. Persze ennek megvan a valós esélye, de ha őt ennek a gondolata minden percben betölti, az már szorongás.

A további különbség még, hogy  a félelem esetében a veszély jól látható és objektív, a szorongás esetén pedig rejtett és szubjektív, vagyis csak az én fejemben létezik. Gyakran előfordul, hogy csak a szorongás fizikai tüneteit észleljük (verítékezés, körömrágás, gyomorfájdalom), de az okok ismeretlenek. A szorongás nem a valós helyzetnek szól, hanem annak, ahogy az az én fejemben megjelenik. Sajnos a szorongás makacs jószág, nehéz megszabadulni tőle. Jelentkezhet szorongásrohamokban, amelyek mindig egy adott helyzethez kötődnek, de jelentkezhet teljesen rejtett formában is. Némelyek csak annyit tudnak, hogy nyomottak nem érzik megfelelőnek magukat, de nem tudatosul bennük, hogy szoronganak. Vagyis simán szorongatunk anélkül is, hogy tudnánk róla, sőt a szorongás meghatározhatja az életünket anélkül is, hogy tudnánk róla.

            Mivel az erős szorongás az egyik legkínzóbb érzés, bármit megteszünk, hogy elkerüljük, elfedjük. Ha izgultál már végig néhány órát valami miatt, akkor tudod, hogy ez mennyire kellemetlen. Nagy veszély esetén lehetünk aktívak és bátrak, de aha tehetetlennek érezzük magunkat, az nagyon nehéz. Csak ülünk, és tördeljük a kezünket.

Kultúránk négy nagy lehetőséget kínál a szorongás elkerülésére.

1. Racionalizálás:ha például egy aggódó anyát próbálunk meggyőzni arról, hogy a gyerekét féltése aránytalan a veszedelemmel szemben, minden erejével arról igyekszik majd minket meggyőzni, hogy igenis van oka félni. Sőt az anya ilyenkor ahelyett, hogy felismerné szorongása irracionalitását, még büszke is lehet arra, hogy ő gondoskodó, jó anya. Lehet, hogy agyonnyomja a gyerekét a félelmeivel – például a kölyök soha nem mehet víz közelébe, mert megfullad -, de az anya tetszeleghet önnön jóságában.


2. Tagadás: ilyen esetekben a szorongásnak csak a testi tünetei jelennek meg: remegés, szaporább szívverés, izzadás, sűrű vizelési inger, nyugtalanság érzés, rohanás vagy éppen bénultság. Természetesen ilyen esetekben próbálhatjuk elnyomni a fizikai tüneteket, de a személyiség alapvető dinamikája érintetlen marad. A szorongás már nem fog olyan nyilvánvaló jelekben megjelenni, és a személy sem lesz motivált abban, hogy megküzdjön azokkal.


3. Narkotizálás: ezt lehet tudatosan tenni, kábítószerrel, alkohollal, nyugtatókkal, de lehet társas tevékenységbe vagy épp a munkába vetni magunkat.


4. elkerülés: minden olyan érzés vagy gondolat elkerülése, amelyek szorongást kelthetnek. Például aki retteg a társas érintkezéstől, az nem megy társaságba, mert ott folyamatos kudarcok érik. Vagy halogat bizonyos dolgokat.

www.szemelyescoach.hu