Élj a jelenben!
Az emberek többsége képtelen élvezni a jelent, mert arra gondol, hogy az igazi boldogság majd a jövőben fog bekövetkezni. Rendszerint későbbre halasztjuk a boldogságunkat, mert arról győzködjük magunkat, hogy majd akkor leszünk boldogok, ha megtaláljuk a tökéletes társat, a tökéletes munkahelyet, lakást stb… kinek-kinek gusztusa szerint. Pedig a boldogság legfontosabb összetevője az a képesség, hogy élvezni tudjuk életünk pozitív eseményeit. A legtöbben akkor értik meg, mit jelent élvezni a pillanatot, amikor valamilyen fájdalmas élménnyel szembesülnek, és rádöbbennek saját halandóságukra. Pedig egy csomó dolog van, amit élvezni lehet a pillanatban: ma például azt, hogy kis időre kisütött a nap.
Az első kihívás, ami megnehezíti a jelen élvezetét, hogy előbb meg kell tanulni megbecsülni és élvezni a hétköznapi szürke eseményeket. Érdemes azzal gyakorolni, hogy teljesen hétköznapi eseményekre irányítjuk a figyelmünket, és megpróbáljuk azokat tudatosan élvezni. Például a zuhanyzást, a sétát a metróig, a reggeli kifli illatát és ízét. Érdemes a napi rutin részévé tenni ezeket a pillanatokat. „Élvezd a kis dolgokat, mert lehet, hogy egy nap visszatekintve azt látod majd, hogy azok voltak a nagy dolgok.”
Unalmas értekezletekre, sorbanállásra ajánlott gyakorlat a „Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok!” Csinálj egy listát a fejedben a pozitív emlékeidből, válassz ki egyet, és kezd el nyitott szemmel mozizni. Próbáld meg minél élethűbben felidézni az akkori boldog pillanatot. A legjobb ebben a stratégiában, hogy így egyik nap Párizsban lehetek, a következő napon Velencében, harmadnap pedig Londonban. Ingyen. J
www.szemelyescoach.hu
Szia!
Rég jöttem. Képzeld, sztem elkezdődött a terapeutám leépítési szakasza (7 év után) egyre gyakrabban tünedezik el, szerintem nem véletlen. 3 hetente fogok járni, utána nyáron szünet és majd szeptemberben meglátjuk. Lehet csak havonta járok majd….és így tovább….havonta…aztán 2 havonta….aztán 3 havonta….most kezdtük a 8. évet. Érdekes.
Próbálok a jelenben élni, csak az nem mindig derűs, tudod a főnökömről már hallottál….hát az előbb is megalázott mások előtt, ezt különösen élvezi. De vajon miért?
Szia Klári!
Örülök, hogy megint itt jártál! Azt gondolom, hogy ha őszinte köztetek a kommunikáció (mármint a terapeutáddal), akkor ezt meg lehet beszélni vele, hogy miért tűnedezik el. De ahogy írod, valóban elkezdődött a leválás előkészítése. Ez nem könnyű, de ki lehet bírni.
A főnöködet sajnos nem értem én se. 🙁 Sok oka lehet, hogy valaki úgy akar magabiztosabb lenni, hogy másokat megaláz. A terapeutáddal beszéltek erről a főnök problémáról?
Kedves Mokaszin!
Engem mindig a határok tartására bír a terapeutám, hogy ne adjam ki magam, mióta ezt több-kevesebb sikerrel, de úgy érzem a gyakorlatba is egyre könnyedebben viszem át, a főnököm is kénytelen volt a velem való kommunikációját a minimálisra csökkenteni..valahogy már úgy fogom fel, mint valami erőpróbát, biztosan sokkal erősebb leszek a főnökömmel való munkakapcsolatból kifolyólag. Minden nehézség erősít. Valahogy így fogom fel.
Már telefonon mondta a terapeutám, hogy ha jobban vagyok mehetek akár 3 hetente is…eddig 2 hetente jártam, de ami furcsa és még soha nem fordult elő a 7 év alatt…hogy most megyek szerdán (két hete szerdán el sem jött…) igaz, felhívott, hogy bocs…szóval kérte, hogy írjak egy sms-t nehogy elfelejtse hogy este 7!!! Különös mindenesetre…Én mondom neki, hogy jobban vagyok, mert homeopátiásan is kiegészítettük a terápiát és azóta tényleg jobban vagyok, mások is mondják.
A terapeutám arra tanít, hogy önmagamba kapaszkodjak és úgy tudom kizárni a főnökömet is..a határok tartásával. Csak rohadt nehéz ezt sokszor megvalósítani, mert azért az ilyen porig alázások mély lelki sebeket ejtenek…
Üdv, Klári